AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)
Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)
okra kell gondolnunk. Timár Szaniszlót csendes, halk egyénisége alkalmatlanná tette a tülekedésre. Tehetségét elismerték, tisztelték emberi magatartását, de nem kapta meg azt a helyet az írói-újságírói társadalomban, amelyben igazán kifejthette volna képességeit. Az anyagi gondoktól sem tudott megszabadulni. így kénytelen volt elaprózni magát. Családját nagyon szerette; gyógyíthatatlanul összetörte két fiának a halála. Csüggedéséhez, passzivitásához kétségtelenül hozzájárult a század eleji magyar társadalmi élet korrupciója, politikai perspektívátlansága és az 1905-ös orosz forradalom veresége 46 . Úgy látszik, nem tudott felülkerekedni többé a belső és külső nehézségeken, nem kapta meg az alkotó munkához szükséges ösztönzést. Timár Szaniszló életművének felidézésével irodalomtörténetünk egyik fehér foltját kívántuk felszámolni. Meggyőződésünk szerint nemcsak egy méltatlanul feledésbe merült írói életmű feltámasztásáról van szó; Timár helyének megjelölése a századforduló irodalmában módosítja a korszakról alkotott képet. Komlós Aladár A magyar szocialisztikus líra előzményei és kezdetei c. tanulmányában megállapítja, hogy míg a hetvenes és nyolcvanas évek lírájában itt-ott helyet kapnak a szocialisztikus eszmék a munkásosztály iránti rokonszenv haladó polgári nézőpontjáról, a kilencvenes években elnémul a szocialisztikus líra. Még azok a költők is eltávolodnak a szocializmustól, akik 1871-ben rokonszenveztek a párizsi kommünnel; „a széppróza terén, ahol a radikális szemléletű Thury Zoltánnál, Papp Dánielnél tapasztalunk megtorpanást, s általában a polgári értelmiségnél, mely ez időben teljesen távol marad a szocializmustól, illetve valami fanyar fin de siecle szkepszis hatalmasodik el rajta. A jelenség annál feltűnőbb, mert maga a munkás-mozgalom Európa-szerte és nálunk is épp ekkor válik szervezettebbé és erőteljesebbé." A magyarázat: a gazdasági fellendülés, a millenniumi nacionalizmus, a revizionizmus kibontakozása a munkásmozgalomban. A nagyipari és az aratósztrájkok „megrémíthették az uralkodó osztállyal többé-kevésbé kapcsolatban levő költőket."^ 1 Ugyanezekben az években, a millenniumi látszatnagyság, a forradalmi perspektívahiány éveiben, amikor Herczeg Gyurkovics fiúk és Gyurkovics lányok című regényei hódítanak Magyarországon (s amikor a fiatal Gorkij első elbeszélései napvilágot látnak Oroszországban!), jelennek meg Timár Szaniszló elbeszéléskötetei és regényei. Ezekben az írásokban jelentkezik első ízben marxista szellemű társadalomábrázolás a magyar irodalomban. Természetesen még egyáltalán nem lehet arról szó, hogy Timár Szaniszlót következetesen marxista szemléletű írónak nevezzük. Életműve az utópista és a forradalmi szocializmus mezsgyéjén helyezkedik el. Világnézete — mint fő művei is mutatják — korántsem volt mentes az ellentmondásoktól; a kispolgári szocialista, anarchista hatások jól felismerhetők benne. Legfeltűnőbb a valóban forradalmi szocialista gondolatok és a cselekmény utópista bonyolításának, megoldásának konfliktusa. Ez a belső ellentmondás, világnézeti tisztázatlanság is kétségtelenül oka az életmű töredékességének, az irodalmi alkotómunka megszakadásának. A Selyem és rongy c. regény a magyar irodalom fejlődésének így is jelentős állomása. A regény igazi mondanivalója a magyar munkásosztály szabadságharca. Timár Szaniszló rendkívül érdekes gondolatokat vet fel az osztályharcról, a társadalmi forradalom feltartóztathatatlan folyamatáról, és lényeges vonásaiban meglepő valósághűséggel idézi fel az emberiség jövőjét, a szocialista társadalmat. Ez nem képzelhető el a marxizmus mélyreható tanulmányozása nélkül. A jövőről alkotott képéből hiányzik mindenfajta doktrinerség; megértette, hogy az emberiség jövőjét maga a társadalom fogja kialakítani a történelem törvényei szerint. Egy ízben ki is fejti — erősen emlékeztetve Engels FeuerbachjéLiiak gondolatmenetére —, hogy az egyes emberek, még a legnagyobbak sem fejezik ki egy korszak szellemét; 212
