Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)

1974-12-01 / 51-52. szám

az oroszok. Meleg, nyári csendes nap. De du. úgy 3 óra tájban, buri-buri ordítással íűszerezett pokoli puskaropogás kezdődött az oroszoknál, ami úgy Dél, mint Észak felé kilométer bosszúságra kiterjedt. Alárom! ,—- verték meg a figyelők a gongokat. Tűzkészüliség, zárótűzre előkészülni” r— adtam le a riadót az osztályom ütegeinek. De támadásnak semmi jele, s a lövések sem felettünk fütyörésztek. Majd megszólalt a tüzérségük is és srapnel sortüzek robbantak messze magasan a fejünk felett, apró febér pamacsokkal tarkítva a kék eget. De egyetlen muszkát sem láttunk, így nem tudtuk, mit jelentsen ez, s így a bátsó parságaink sűrű érdeklődésére sem tudtunk mit jelenteni. Végre i—< jó 1-2 óra múlva tőlük kaptuk meg a magyarázatot, ... az oláhok betörtek Erdélybe! Ennek örömére volt tebát az ujjongás és tűzijáték.

A 82-eseknél értbető izgalom. Azonnal összeállítottak egy tiszti-altiszti küldöttséget, amelyik a bao. parságboz ment, kérve, bogy őket innen azonnal vonják ki és szállítsák az erdélyi frontra, szűkebb hazájuk védelmére. Indokolt kérésük már másnap teljesült és mámoros barci kedvben adták át az állásukat a felváltóknak és vonultak el Erdélybe, abol jó hírnevükre feltették a koronát.

Néhány bét múlva a mi bonv. hadosztályunkat is kivonták és Erdélybe irányítottak. Fájlaltuk, hogy az első összecsapásokból kimaradtunk, így már Szászrégenben vagoníroztunk ki. Innen kincses Erdély azon részén nyomultunk előre, érintve Marosvécs, Magyaró, Disznajó, Marosbévíz, majd egy hatalmas hegygerinc után Borszéket, amely vidék Wass Albert közismert híres regényében, A funtinelli boszorkány -ban is oly lenyűgözően szerepel csodálatos szépségével. Innen Hollósarka, majd egy szűk völgyön keresztül az 1604 m-es Harlagi alatt É ra, Bélborig nyomultunk előre. Onnan vissza Holíósarkára, s a Tölgyesi völgyben Alsó és Felsőholló községek elfoglalása után bosszú időre megállt a front. Az utolsó községből, Gyergyótölgyesből már nem sikerült kifüstölni a mócokat.

Állásaink egy hegygerincen voltak, melynek kimagasló pontja az 1385- m-es Piatra Rose volt, egy nagy sziklacsúcs. Szemben velünk a másik gerincen ekkor már részben <—< oroszok. Az övék volt a messze kilátást nyújtó, a fenyőerdő-22