Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)

1974-12-01 / 51-52. szám

bői kiemelkedő irdatlan nagy szikla az 1502 m-es Comarnic. Köztünk húzódott É-i irányba a csodálatos szép, 6 km. bosszú, a végén katlanná kiszélesedő Baraszó-i völgy, amelyet nagyrészt 1500 m-en felüli hegykoszorú vett körül. Felejthetetlen, vadregényes táj, a legszebb panoráma.

Lakásom az említett Piatra Rosen <—< a nyitrai 14-es honvédek körletében —^ a sziklába vájt odú volt. A sziklatömb tetejéről kitűnő kilátás, így ideális figyelőhely. Itt ért a tél, hatalmas hóval, ami 1000 m-en felül már 100-110 cm. volt. Ez még a járőrözést is megbénította, s az egyébként téli csendben csak mi, szembenálló tüzérek párbajoztunk, feleselgettünk egymásnak.

itt kaptam 191 7 február legelején a fónikás telefonon a parancsot, hogy jelentkezzem lent a völgyben tanyázó ütegparancsnokomnál, felkészülve 6-8 napos vezénylésre. Örömmel pakolásztam a csicskásommal és a málhásállatok taposta ösvényen leszánkáztam a völgybe. A szintkülönbség 785 m. volt. Az ütegparancsnokom azzal fogad, hogy nagy kitüntetés ért. Károly király néhány nap múlva megszemléli, illetve kihallgatáson fogadja az itt küzdő hadsereg kiküldötteit. A tüzérdandár erre a kivételes küldetésre, mint egyetlen tisztet, engem jelölt ki és egy altisztet az ágyúsoktól. Holnap reggel induljak Gyergyóditróra, ahol a fogadás lesz. Mivel a vezénylés több napos, a tisztiszolgám is velem jöhet. Mik or ezt az én évekig hűséges csallóközi Jóskámmal közöltem, a legtermészetesebben vette tudomásul, mondván: Fleles is, hiszen a hadnagy úrról ott hátrul is kell gondoskodni ’. így hát megegyeztünk.

Másnap kora reggel —< megfelelő szánkó nem lévén t—t belebújtunk a szénával jól megrakott szekérbe, mert a szó szoros értelmében farkasordító hideg volt. Hollósorkán felvettük az örömtől bódult törzs-urat, majd egy tekervényes szerpenünen nagyobbrészt gyalog — folytattuk utunkat Maroshévízre ahol majd vonatra kell szállni. Gyergyótölgyesen át közelebb lett volna Ditró, de arrafelé az oroszoktól nem volt frontátlépési engedélyünk. Leereszkedtünk Maroshévízre, mely hosszú község innenső végén volt a dandárunknak egy hatalmas tároló helye, csendőr nyelven azt mondhatnám, hogy törzsgazdasági hivatal. Itt éjszakáztunk, miután az itt üdülő két g. tiszt kiolvasztotta dermedt

23