Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)

1971-12-01 / 39-40. szám

hordva a vállán ballagott hazafelé. Egyszercsak távoli lépések zaja ütötte meg a fülét. Nem sokat hederített rá, folytatta kényelmesen az útját. A lépések mind közelebb értek hozzá, majd a hátsó enyhe megvilágításban már k: is rajzolódott az árnyképe a közelítőnek. Katona ember lehet, mert balján a hosszú vékony árnyék kardra enged következtetni. Most már egyvonalba jutott a kimenőruhás, társasági sapkás, fehérkeztyűs, kardos fiatalember Édes apámmal, s látva az ő elővillanó hatalmas, fehérbe csavarodott bajúszát, imigy köszöntött rá:

' Jó estét, tata!

—' Jó estét, i—i válaszolta Édesapám.

Persze a félhomályban az aranygombok nélküli zuh bony, s a 2-2 fémcsillag, a fehér bajúsz, így az idősebb kor osztályhoz való tartozás mind arra engedtek következtetni, hogy valami öreg tartalékos tizedessel találkozott, aki biztosan éppen most portyázza le a vasútvonalat.

Majd így folytatta a fiatalember.

i— Hova tart öreg?

Édesapám válaszolta, hazafelé a táborba.

<—> Látom, jól haladnak a munkával.

Hát igyekszünk, volt a válasz.

Ilyen rövid, zamatos stílusban folyt a beszélgetés, majd meghányták-vetették a háború jelenlegi helyzetét. De Édesapám ügyesen megtartotta rövid, magyaros válaszai1.

így haladtak vagy másfél kilométert, mikor a szótlanságot egy útelágazásnál megint a fiatalember törte meg.

I— No én itt már letérek, mindjárt otthon vagyok.

Rövid szusszanásra megálltak, hogy búcsút vegyenek, majd így folytatódott a beszéd:

— Ide figyeljen, öreg! Tudom, már régen látta a famíliáját, hát csak szóljon nekem, ha valamire szüksége van, segítségére leszek. Jól ismerem a századparancsnokot is. Egy kis protekció nem rossz!

Majd b úcsúzóul kezét nyújtotta és hozzátette keményen :

■—' Császár József csendőrőrmester vagyok!

Közben várta ennek a hatását.

14