Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)

1971-12-01 / 39-40. szám

Édesapám megrázta az erős kezet, s így válaszolt:

,—- Köszönöm, őrmester úr, a kedvességét és a jószívű segíteni akarását <— majd hozzátette <—» Tamáska főhadnagy vagyok, a vasútépítő század új parancsnoka.

Ekkor hökkent csak meg Császár őrmester és látszott hogy keresi a szavakat, amiken Édesapám megelőzte, s így szólt hozzá:

r—i Semmi baj, fiam, legalább jól elbeszélgettünk . . . majd hozzátette i—* egyébként az egyik fiam csendőrsz' zados, s esetleg majd én szólok neki, hogy maga m;Iy( derék ember . . . Egy kis protekció néha nem rossz!

Baranchi Tamáska Endre cső. szds.

MAGYAR DIAKOK "NYILATKOZATAI" A CSENDÖRSÉGRÖL

Még e kis lapunk megindulása idején, az akkori agilis titkárunk kezdeményezésére felkértük a németországi két magyar gimnázium tanári karát, hogy magyar, vagy történelem óra keretében írassanak diákjaikkal egy rövid dolgozatot arról, hogy mit tudnak, vagy mit hallottak a magyar csendőrségről? Az illetékesek szívesen eleget tettek a kérésünknek, s így ennek eredményét, 128 Írásbeli dolgozat ”-ot juttattak el hozzánk, nagyrészt a VI—VIII. osztályosok válaszát. Van közte 2-3 soros, de van másfél, 2 oldalas is. Van, aki 45-ben, van aki 56-ban jött ki otthonról, pár fiatal már kint született szabad földön. Sajnos, nincs adatunk, hogy ki élt vidéken, ki nagyobb városban, ami értesülésükre befolyással lehet. De itt kint gátlás nélkül mondhatták el véleményüket. Általában kevesen láttak magyar csendőrt, s azokról vagy a családban, vagy az iskolában hallottak, olvastak. Az előbbiek véleménye majdnem teljes számban kedvező, míg az utóbbiak . . . gondolhatjuk, hogy ferde! De, ha ezek a beléjük vert téves adatokat le is írják, a legtöbb hozzáteszi, hogy nem hisz benne, mert akiket a kommunisták gyűlöltek, — s ezek elsősorban a csendőrök — azok rossz emberek nem lehettek! — Természetesen a nagy terje15