Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)

1971-12-01 / 39-40. szám

A JÓSZIVÜ CSÁSZÁR ŐRMESTER

A dolog úgy törtónt. hogy Édesapámat, az öreg tartalékos főhadnagyot a felsőbb parancsnokság Lengyelországból visszahelyezte Magyarország területére. Hisz már több mint 1 évet töltött kinn Pruszkurov és Lembergben.

A parancs, az parancs s így érkezett meg Édesapám Erdélybe, mégpedig Kocsoládfalvára, hogv ott átvegye egy vasútépítő román munkásszázad parancsnokságát. Ilyen beosztása még nem volt, de katona előtt nincs lehetetlen

A teendők áttanulmányozása után átvette a parságoi. s az ottmaradt törzs, valamint a beosztott tisztekkel, azok segítségével ment minden a legnagyobb rendben. így r század az ú] parnok alatt is zökkenésmentesen íoly’at'a munkáját. A vasútvonal napról napra nőtt, s a fénylő acélkígyó némán nyúlott mindig tovább a csobogó patak völgyében, kincses Erdély földjén.

Édesapám már gyerekkora óta nagy szenvedéllyel űzte Nimród nemes mesterségét, s így golyós Mauserje és szó luxus 20-as Frommerje nélkül sehova sem tudott elmenni. Itt is vele volt, hogy szabadidejében, hétvégeken áldozzo eme nemes sportnak is. Itt is rövidesen megismerkedett a környékbeli birtokosokkal, vadászokkal, s ezt nemsokára vadászatokra való meghívások is követték.

Már lezajlott a tavaszi szalonkahúzás, s következett a májusi őzbak. Ezek a hajnali, vagy esti lesek mindig ünnepszámba mentek nála, hosszú vadászéletén keresztül. Persze sokszor jött haza zsákmány nélkül, mert mindig csak a trófeát tekintette, s így szerette megválogatni, boy melyik bakra küldje a halálos lövést.

Egy ilyen les után ballagott éppen hazafelé a szé^ májusi csendes esten, a már kiépített vasúti töltésen. Csak a patak csevegett finoman a kövek között, s egy-egy éjjel bagoly törte meg néha a templomi csendet . . . En\ he szép este volt, de az eget már eső előtti felhő-foszlányok fedték s így az öreg Hold csak egy egy pillanatra tudta megmutat ni sápadt képét.

Édesapám hadizubbcnyban, Mauserjét hanyag::

13