Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-06-01 / 37-38. szám
1 lakott, ami tele volt vadász-trófeákkal és nyereménytárgyakkal. 1942-ben történt, amikor a húsellátás már eléggé “nyikorgott”, bogy az alagi őrspk. a következő távmondatot adta a gödöllői szányparságnak. Ma reggel Horthy Jenő kegyelmes úr egy nyúzott őzet ajándékozott az őrsnek azzal az üzenettel, hogy jó étvággyal fogyasszák el. Az eset kimeríti az ingyen-ellátás fogalmát. Tekintettel a Kegyelmes úr személyére, kérek sürgős parancsot, hogy mitévő legyek. X. Y. főtörm. őpk.” A távmondat meglepett, mert soha azelőtt ilyen eset nem fordult elő s azt csupán a Kegyelmes úr előzékenységének tulajdonítottam, ki minden bizonnyal tudott a húsellátás nehézségeiről, azonban az ajándékozás ténye valóban kimeríteni látszott a Szut szerinti ingyen ellátás” fogalmát. A. történteket személyesen jelentem az osztpk-nak. Az ügy nagyon kényes <—» mondotta i—<, legjobb, ha felhívod a kerületiparságot, mi legyen az őzzel? A kerpkság nem tudott dönteni, felhívta a felügyelőséget, az pedig a B.M.-ot. Senki sem akart utasítás ellenes parancsot, vagy rendeletet kiadni. Délután jött a kerpság távmondata. “A sznypk. azonnal szálljon ki az őrsre, s legjobb belátása szerint a helyszínen intézze el az ügyet . Magam számos udvari vadászaton való résztvételemkor minden alkalommal részesültem ingyen-ellátás -ban ha szabad így neveznem <—>, mert a Kormányzó úr sosem felejtette el a búcsúzáskor a rendelkezést, hogy a sznypk. kocsijára is tegyenek fel vadat. Amikor gépkocsin Alag felé haladtam, az előbb írtak jártak az eszemben, ha a 2 ügy nem is volt analóg, mégis latolgattam a lehetőségeket. Visszaküldeni az őzet lehetetlen! A Kegyelmes úrnak fogalma sem lehet az utasításunk ingyen-ellátás szakaszáról, s miután soha sem vette igénybe az őrs szolgálatát, talán nem is lehet szó ingyen-ellátásról??!! Beszéljek a titkárral? Mit csináljak? w tűnődtem. Majd hirtelen határoztam: Utasítás ide, utasítás oda, az 12
