Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-06-01 / 37-38. szám
őzet a Főméltóságú Kormányzó úr testvére ajándékozta, az ingyen-ellátás kérdése nem merülhet fel. Az őz felosztandó a nős csendőrök és a közgazdálkodás között. Jó étvágyat! Ezután a Kegyelmes úr villájához hajtottam és az őrs nevében megköszöntem a figyelmes ajándékot. Való tény, hogy soha senki nem érdeklődött, hogy mi történt az őzzel, vagy az elintézés módjáról. Annál is inkább nem, mert az egész ügy csak a szárnynál nyert hivatalos iktatást. Emigráns szemmel nézve a közel 30 évvel ezelőtt történt esetet, szinte gyerekesnek látszik, de élénken tükrözi, milyen távol állott minden korrupció a mi kiváló volt testületünktől. Büszkék lehetünk rá! Kultsár Lajos. London. GYORS HÍRSZOLGÁLAT Régen történt, nemsokára 50 éve, s mint több elbeszélésem, ez is a cseh határon. 1922-t írtunk, mikor Salgótarjánban még nem cső. iskola, hanem egy cső. karhatalmi század tartotta fenn a rendet i—< ha kellett <—• a szénmeden céhen. Mintegy 100 fő, csupa altiszt. Az "ideiglenes határ” >—> mert akkor még ez volt a hi vatalos neve Salgótarján és Somoskőújfalu között húzódott, jelzése egy-egy araszos kőoszlop, úgy 100 méterenkint. Menetgyakorlat és tereptan volt az egyik nap anyaga. Reggel a városból kiérve —< sajnos >— rövidesen elértük a “határt”. Onnan oszolj-ban, irány Salgó vára, mely É-i lejtjével még a miénk maradt. (Somoskőújfalu község csak ez eset után került vissza egy csekély, kb. 2000 hold határkiigazítás keretében.) A jelzőkövekhez igazodva, azoktól bel jebb mintegy 30 lépéssel rátértünk a tarlókra, szántásokra a hullámos terepen. Alig tettünk pár 100 métert, mikor a2 egyik hajlatban nem messze előttünk 2 cseh katonát pillan tottunk meg, velünk egy vonalban, tehát kétségen kívül a mi területünkön <—• akik távcsövezték a magyar részt. Ahogy észrevették, olyan futást rendeztek É. felé, hogy öröm volt nézni! Igyekezetüket csak fokozta a csendőrök csatakiáltása, 13
