Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-12-01 / 35-36. szám
MAGYAR CSENDŐRÖK ... a törvényes rend. az államhatalom képviselője, a magyar nép válogatott fiai, az igazság harcosai; éppen ezért a bűnözők, a gonoszak, a söpredék által gyűlölt ellenség. Messze visszafutok gondolatban. Mikor is láttam először csendőrt, amelyik, re emlékezni tudok? Igen, még az első világháború előtti kisdiák koromban, aminek a képe megmaradt bennem. A gödrei vásárt jártuk Édesapámmal. Ott láttam és gyermekszemmel bámultam az akkor még sötétzöld, kerek aranygombos egyenruhás csendőr-bácsikat, a most már rég divatjamúlt Kropacsek puskával, amint méltóságteljesen járták «—< közben mindenre figyelve —• a vásár területét, már csak puszta megjelenésükkel is rendet parancsolva. Édesapám magyarázta a kötelességüket, feladatukat, jogaikat ... és ki az a harmadik kövér bácsi, akinek a kabátújján annyi ezüst-zsinór van? — kérdeztem Apámat. <—> Az a legidősebb, a parancsnokuk, a járásőrmester, — felelte. Azután jött az első vilá gháború. Én 17 éves koromban önként jelentkeztem, s mikor egyévi önkéntesi összes díszemben első szabadságra mentem, az előírás szerint a csendőrőrsön jelentkeztem, amit az őrsparancsnok “Jelentkezett! . . . dátum aláírás, körpecséttel igazolt. Már a harctéren voltam, amikor a korosztályom sorozásra került, amin természetesen nem jelenhettem meg. A hadkiegészítő hibájából katonaszökevénynek nyilvánítottak és felkutatásomra ment a parancs az őrsnek. Meg is jelent az őrsparancsok Édesapámnál a “lesújtó hírrel”, ö előbb megriadt, de az nem tartott sokáig, mert látta a derék katona bajusza alatt a sokat-mondó mosolyát, amit megnyugtató szavai követtek. —> Igen, mi tudjuk, hogy az önkéntes úr már a fronton van, s csak irodai felületességről lehet szó. De, hogy válaszjelentésünk pontos legyen, jöttünk érdeklődni a mostani csapatteste, rendfokozata és a tábori posta-szám miatt. Az őrsön csattant a hivatalos tévedés ostora. * * * A Buissilow offenzivában orosz fogságba kerültem. Négy év Kelet-Szibériában. Csendőrt ott nem láttam, legalább is lekopva, lerongyolódva nem voltak felismerhetők. Pedig Brussilow nagy kanyarításába bizonyára belekerült iónéhány, a hadtáp-területen szolgált tábori-csendőr is. Híreket alig kaptunk. Valamit hallottunk a magyar bolsevizmusról, az ellenforradalomról, majd Horthyról. Hazafelé 58 napig jöttünk hajón, majd Trieszt, Udine, Klagenfurt és Szentgotthárdon át vonaton. Az olaszok kifütyültek, az osztrákoknál zavar, rendetlenség volt. (1920) De mikor vonatunk átgurult a magyar határon és megláttuk az ott álló szúronyos, kakastollas magyar csendőröket, felemelő, boldog érzés és öröm fogott el. Tudtuk, hogy otthon vagyunk, tudtuk, hogy rendezett, biztonságos országba érkeztünk, ahol a magyar csendőr áll őrt! Diadalmenettel fogadtak bennünket, az első hazatérő hadifoglyokat. * * * 9
