Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
CIGÁNYOK Országos viszonylatban nem tudok véleményt mondani, de azt tényként állítom, hogy a nógrádi, hevesi és borsodi cső, őrsöknek sok ügyes-bajos dolguk akadt a széltében-hosszában kóborló cigányokkal. őszi szemlémet a mozgalmas Iőrinci-i és a Cserhátban megbújt szépfekvésű bujáki őrs után Szirákon fejeztem be. Ez a Nógrádnak egyik legelmara dottabb nagyközsége, járási székhelye 14 km-re van a legközelebbi — apcivasútálloméstól. Azidőben villanya még nincs, csak egy 200 m-es beton járdája. Büszkék is rá. Ügy hívják, hogy “a betonos oldal”. Az őrs 10 fős; parancsnoka és a szakpk. kiváló, remek két "öreg” cső. Este érkeztem. Csak a 2 pk-t és 1 cső-t találtam otthon. A többi, mint az öpk. jelentette, nyomozó szolgálatban, egy nagyobb értékű ékszerlopás ügyében, amit az eddigiek szerint vándorcigányok egyik asszonya követett el K. földbirtokos család kárára 2 nappal ezelőtt. Eddig semmi eredmény. A környék őrsei mozgósítva vannak azzal, hogyha cigányokat találnak, kisérjék be Szírákra, ahonnan a szakpk. és őpk. irányítja a nyomozást. Későn fekszem le az őrsirodában. Ezért bosszant a nagy zaj, ami már hajnalban ébreszt. Parancsszavak: Húzass az árokpartra! Kocsinkint 1 —4 ember dobja le az istrángokat, más senki se szálljon le!” Stb. Stb. Kinyitom a "spalétát”. A laktanya előtt 8 sátoros kocsi, cigányok. Az utca itt térré szélesült. Az egyik cső. annak közepén, vigyáz a népre, a másik csenget a kapun. Bár az már nyitva, mert a bentlakó őpk. mór talpon van. Gyorsan felöltözöm, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek. A. Lőrinci-i őrs egy jőre, amelyik ugyancsak e lopás ügyében lett kivezényelve, Jobbágyi község környékén találkozott éjjel ezzel a karavánnal és a parancs szerint bekísérte őket Szírákra. Az öpk. intézkedik. Mindenki leszáll és a laktanya udvarán, kocsinkint és családonkint sorakozik! Nyüzsög Eáraó népe. Sok a nő és a gyerek. Szinte hihetetlen, hogy mennyien elférnek 1—1 ilyen sátoros kocsiban. Hűvös van. Sok gyerek csak ingben. A fázósabbja meg is áll a hosszú fedett kapualjban, a többi az udvaron sorakozik, családonkint. Az őpk. a beosztottjával számba veteti — felíratja — az egyes családokat névszerint. Apa, anya, gyerekek. Szükség lesz az adatokra a továbbiakban. Ki a vajdátok? kérdi az őpk. Itl nincs vajda csak Tarjánban, de a két legöregebb komandirozza a sorsukat, a vándorlás irányát. Egyébként a banda régi ismerőse az őrsnek. A két öregei beszólítja a legénységi szobák között lévő tanterembe, de nem sokra megy velük. Nem akarnak emlékezni, hogy 2 napja merre jártak, érintették-e. E. községet. Mindez persze elég sokáig tart. Közben megjön a szakpk. is, hiszen szemle van. A 2 öreg cigány visszaáll a családjához. A kapu alatt 3 gyerek, olyan 3—6 évesek, keservesen sírnak. Két nő fogja a kezüket és csitítja, de hasztalan. Mi bajuk? — kérdi a szakpk. Fáznak! — volt a felelet. Nem csoda, hiszen a meleg dunnák közül szólította ki őket a kegyetlen sors. Hozat nekik valami ruhát a kocsikról. Az asszony visszatér valami rongyokkal, de a gyerekek csak tovább sírnak. Sőt az egyik mór meg is szólal. “Mama, mama” hajtogatja. — Melyikteké ez a 3 purdé? — kérdi a szakpk. Az egyik asszony, amelyik kézenfogva tartott kettőt, jelentkezik, hogy az övé. De a gyerek csak 21
