Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)

1970-06-01 / 33-34. szám

tovább pityergi, bogy ‘ mama, mama”. Itt valami nincs rendjén, — így spekulál a szakpk. Szól az őpk-nak, aki elölről kezdi a családi viszony feszegetését. Kihozat 3 szem kockacukrot csilapítónak. Megfogja a két nagyobbik gyerek kezét, végigvezeti a hosszú sor előtt és minden asszonynál megkérdezi a gyerekeket, hogy az-e az anyjuk? Azok csak rázzák a fejüket. Ök még nincsenek beavatva a nagy titokba. Eredmény; egy asszony, az anyjuk, bizonyára a tettes, hiányzik. A 2 öreg cigány ismét a tanterembe kerül. Nincs mit szépítgelni — erélyeskedik az őpk., 1 asszony hiányzik, no és hol az apjuk? Nagysokára kiböki az egyik, hogy az haldoklik! Hol? Melyik kórházban? Mi baja? — kérdezi az őpk. Nincs kórházban, hanem a kocsiban, — volt a válasz. Vagy úgy! "Azonnal behozni ’-szól a parancs. 3 cigány elindul a "haldoklóért”. Mikor az asszonyok megtudják az őpk. eme embertelen intézkedését, kegyetlen jajgatásba kezdenek, hogy hát miért nem hagyják szegényt meghalni a kocsijában. A 3 ember a 4. kocsihoz megy, cigányul povedálnak valamit, mire belülről kétségbeesett jajgatás hallatszik. Azért, hogy mutassák, mennyire beteg a fickó, az egyik oldalon leszerelik a sátortartó rudakat, hogy ne kelljen szegényt elől, vagy hátul kihúzni. Egyikük felmegy, megemeli a beteget és kisegíti a másik kettő összefogott kezeire. Ingben, hosszú, bő gatyában lévő 30—52 éves sovány férfi kerül napvilágra, akit mint a hímes tojást, nagy vigyázattal visznek a tanterembe és mint egy törékeny porcelánt, a padlóra eresztik. Az, ahogy ült a kezükön, guggoló helyzetben marad és nyögve az asztalra támaszkodik. A betegszállítókat az őpk. kiküldi. Én is ott vagyok bent, látni akarom a komédiába illő jeleneteket, a folytatást, ami be is következik. Kezdődik a kikérdezés.

Hogy hívnak”? — Mond egy nevet. “Mi bajod?” — "Végem van”! — "Hol a feleséged ’? — “Nincs” — “Kivel élsz együtt?” — “Senkivel”. Ez így megy hosszú ideig. Figyelem ezt a remek csendőrt, aki már egyenesben érzi magát, de ahhoz még beismerés kell. Kerülgeti a guggoló cigányt és néha rám pislant, közben pedergeti kackiás bajúszát. Látom, valami komolyabb beavatkozásra készül. A cél érdekében hagyom. Átlépek a szomszédos legénységi szobába, de a vállam fölött figyelek. Az őpk. az elvonulásomat jó jelnek veszi. Még néhány kérdés, körüljárás, majd svungot vesz és a nyári csizma közeledik a gyanúsítotthoz .. . Ezt a guggoló cigány rossz jelnek veszi. .. hirtelen a magasba ugrik és feljajdul, de. . . kiegyenesedve, vigyázz állásban röppen vissza a padlóra. Egyszerre egészséges lett! “No, hol a feleséged?” — Nem tudom. Elhagyott — Miért?” — * Mert ilyen a természete.

Pedig 3 szép gyereke van tűlem”. “Mikor jártatok E. községben?” — “Két napja”. — “Mit hozott onnan az asszony?” — “Egy kis lisztet a naccságos úréktól”. — “Mást nem?” — “Azt én nem tudom”. — Ezzel vége is az “inkvizíciónak”. Az ügy tiszta. Az ő felesége járt bent K-éknál kéregetni, a 3 gyerek anyja. De hol van? Közben 2 jőr is bevonul. Az őpk. kihányat mindent a kocsiból, hátha ott az ékszeres doboz. Nincs.

Szemléről egyelőre szó sincs. Fontosabb az eredmény. Miután a 2 öreg cigány jelenti a további útirányukat, az őpk. a bandát útjára ereszti. Megszerkeszti az átiratokat az asszony személyleírásával, majd a megzavart szemle után én is bevonulok S-ba. Az eredményről naponta érdeklődöm, de semmi jó hir. A tolvaj bizonyára valamelyik másik bandához csatlakozott. A károsultak

22