Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)

1970-06-01 / 33-34. szám

TRIANON 1920. junius 4 — 1970. junius 4 Párizs mellett egy Ids gondozott kastély, <— műemlék. 7 betű. mint a Golgota, a mi végtelen fájdalmunk, a mi Golgotánk! De, bogy mit jelent az nekünk, tízezerből ba egy tudja! A mi fájdalmunk másnak — még azoknak sem, akik ebből Golgotát csináltak <—• nem fáj! Volt már nekünk azelőtt is nemzeti katasztrófánk. Tatárjárás, —j Mubi puszta. Volt török-dúlás, >— Mohácsunk. Majd Rákóczi szabadságharcunk, nagymajtényi síkkal. 1848-49 és Világos. De talpraálltunk újra. Ám jött 1914-ben a világégés, ami nem a mi háborúnk volt, hisz a magyar csak ezeréves határait védte félté­kenyen! De a szövetség, az adott szó, a becsület kötelezett, s mi az utolsó percig és emberig kitartottunk, mig a végén a németek­kel együtt mi is elbuktunk. A ránk leselkedő kis szomszédok a győztes nagyhatalmak védelme alatt szétdarabolták Hazánkat és a magyarok millióit idegen rabságra Ítélték. Most van 50 éve! Június 4-én. Nem békekötés volt, hanem diktátum. Ez volt Trianon. Ez lett az oka a II. világháborúnak is, hiszen megszűnt a hatalmas gát, amit Nagymagyarország a germánság és szlávság között képezett. De Trianon volt az oka annak is, hogy Hazánk megmaradt egyharmada ma szovjet járom alatt szenved. A népek gigászi harcában egyedül mi vagyunk, akik mindenünket elvesztettük, s ma csak az szabad magyar, aki Hazáján kívül él. — Érezzük szent kötelességünknek gyermekeink, unokáink magyar szellemben való nevelését, s ragadjunk meg minden alkalmat, hogy Nyugat és Amerika Ielkiismeretét az “Igazságot Magyarországnak” érdekében felébresszük! Az első kommün után megjelent egy kis jelvény, rajta “Nem, nem, soha”. Az, hogy sohasem nyugszunk bele, s ha kell, az utolsó csepp vérünket adjuk érte, hogy ez igy ne maradjon. Ez legyen a mi és gyermekeink szivébe vésve, ez égesse szivünket-Ielkünket, amíg csak a régi határokon nem portyázik újra a magyar csendőr! 1

Next

/
Thumbnails
Contents