Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)

1970-06-01 / 33-34. szám

A “BÖSZÖRMÉNYI ÜT”-RÓL

hosszú, színes leírást közöl egy hazai újság.

Mi más képzetet válthatna ki bennünk ez az ismert név, mint a “csendőr laktanya”!

Alig akad csendőr, aki szolgálata alatt ne került volna valamilyen összeköttetésbe ezzel a vadgesztenyefa-soros, mégcsak egy rövid emberöltő előtt is a Főváros peremén húzódó széles utcával, amelyiknek közepe táján, annak Ny-i oldalán, nagy területen volt a mi laktanyánk.

Kovácsolt vasrácsos kapuján belépve, szembetalálkoztunk a csendőr hősök impozáns emlékművével —- ami természetesen a bitorlók “jóvoltából” már régen az enyészeté. —

Nem amerikai szemmel mért!! hatalmas 5 épületében volt elhelyezve nemcsak az I. csendőrkerületi parancsnokság, hanem itt volt a csendőrség központi nyomozó parancsnoksága, a központi közlekedési parság, a csendőr híradó osztály, mindezek alosztályai, a felszerelési anyagraktár, s a központi gazdasági hivatal is. Itt volt a kezdet kezdetétől minden főtiszti, törzstiszti és egyéb tanfolyam, s így, az itt szerzett alaptudással indult életútjára, új hivatására sok száz és száz bajtársunk. Az 5 főépület mögött istállók, fedett és nyitott lovarda, stb.

A Böszörményi út említése tehát mindig megdobogtatja — különösen az emigrációs — csendőr sziveket, mert lehetetlen ezzel kapcsolatban nem a Testületünkre, annak egyik-másik alakulatára, azok ilyen, vagy olyan ágazatának az egész országot behálózó, valamelyik ott székelt parancsnokságára gondolni, amelyikhez oly sokunkat annyi emlék fűz.

Éppen ezért, mikor ezt a “Budai képesIap”-ot olvastuk, vártuk, hogy vajon mit Írnak rólunk? De az ott, mindenütt a mi nyomunkban bolyongó újságíró a 2 hosszú-hasábos cikkében — bár sorraveszi annak úgyszólván minden pontját, sarkát, üzleteit, templomát, beszél zöldséges kofával, leírja a postahivatalt, fodrászt, bemegy kocsmába, presszóba, említi a laktanya mellett volt hatalmas kertben létesített Juliot Curie teret stb. stb., de annak legalább is a mi szempontunkból legfontosabb, ez utca legjellegzetesebb középülettömbjét, a csendőr laktanyát egyetlen szóval sem emliti. Sem, hogy mi volt, sem, hogy kiknek ad most szállást.

De talán jól is tette. Mert, ha rólunk, csendőrökről ir, kötelessége lett volna az otthoni szabályzat” szerint minket legalább a “rosszhirű”, vagy a “hírhedt” dicsérő jelzővel illetni, amit úgy látszik, el akart kerülni.

Maradjon is meg nekünk a Böszörményi út úgy, mint ahogy emlékünkben él, ahogy valamikor otthonunk volt, amikor a laktanya kapuján belépve, az emlékmű előtt tisztelgéssel adóztunk csendőr Hőseinknek.

... és igy van ez jók

(A volt otthonunk ma — tudomásunk szerint — rendőr laktanya. Szerk. biz.)

2