Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
„ELVESZETT EGY EMBER" Az „Ország-Világ , a Magyar-Szovjet Társaság hetilapja m. évi 39. sz. került, egyik •— sok évet orosz rabságban töltött — bajtársunk kezébe, aki e lap Sjomló Zsuzsa nevű munkatársának fenti cimü cikkére válaszol. Kedves Zsuzsa! Az „Ország-Világ” c. magyarországi lapban megjelent fent idézett cikkének minden sorát nagy érdeklődéssel, reménykedve olvastam. Látom, hogy Ön és a „Szülőföldünk” is milyen nagy gonddal és odaadással viselik szívükön az emigrációban nehéz sorban élő, elkallódott, vagy eltűnt magyarok sorsát Én is, távol a hazámtól, idegen országban emigráns vagyok. Gondolva, hogy szépet — igazságos szavakat — tényeket meríthetek elbeszéléséből, amelyekkel megnyugtathatom lelkem háborgását, tanulmányoztam cikkét. Sajnos kedves Zsuzsa, kénytelen vagyok úgy válaszolni, hogy azzal lelkiismeretét kissé felrázzam, mert megnyugvást írásában nem találtam. Ez a cikk is ködösítés. Mint minden hasonló cikk, ez is a feledés homályába akarja utalni a magyarországi 56-os eseményeket, amikor is sok-sokezer ártatlan — a fiatalság színe és virága — mártír halált halt Hazájáért és a Szent Szabadság eszményéért. Nem akarták a szovjet rabszolga-jármában húzni az igát, vagy júdás-pénzen árulni a Hazát. Hát ezek nem elveszett emberek? Erről miért nem írnak tiszta igazságot? Inkább mellékutra térve hirdetnek — már elcsépelt — tévtanokat. Igaza van abban Zsuzsa, hogy nagyszerű érzés a hazulról jött hangot hallani, mely kapcsolatot teremt a távoli hazával... de csak akkor, ha az amit mond, sugároz, vagy ir, színtiszta igazmondás, nincsenek hátsó gondolatai s nem ködösít! Nem tartalmaz szennyes, rágalmazó kijelentéseket, s nem fröcsköl vad dühében eszeveszett vádakat. Látja, itt a hiba a rádió „Szülőföldem" adásában is. Csupa propaganda, ámítás, lélekrontás. Egyoldalú, s mindig egyazon lemezét forgatja, s ha valami nem tetszik neki, gorombán vádol, rágalmaz, vagy lekicsinyel, mert — ugye — egyedüli üdvözítő hit csak a rendszer „igéje” lehet. Higyje el, mi sokkal öntudatosabb emberek vagyunk, mint az otthoni sok talpnyaló és mindenek fölött magyarok!! Magyarok, akik hazánk sorsát és a Szent Szabadságot tekintjük első és legfontosabb tényezőnek! Cikkében a lap 23. oldalán egy levelet tesz közzé, melyet nem cáfol, tehát ezzel elismeri, hogy az abban foglaltakkal egyetért. A levélben ez áll: „Magyarországon mindenkinek egyforma jogai vannak és aszerint élnek, ahogy dolgoznak. Ott nem bánthatja az ur a szegényt, mert nincs is úr, vagyis mindenki úr és nincsenek szolgák ... szeretnék egy ilyen országban élni ...” Engedje meg, hogy erre a következőkben adjam meg a feleletet. 8
