Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
földre hurcolták, s helyébe az utolsó csepp magyar vérig harcolni kész nemzetvezetés került. Az egész országon végighömpölygő ádáz küzdelemben elpusztult a nép, pusztult az ország, melynek minden talpalattnyi helyét hősiesen védelmező honvédsége mellett a bevetett cső. zászlóaljak és az elszórt cső. őrsök vérvesztesége is igen nagy volt. A magyarság nagy százaléka emigrációba kényszerült, hogy elkerülje a kommunizmus borzalmait. Kormányzónk is — családjával együtt — az 1957-ben bekövetkezett haláláig számkivetésben élt. De az ő mélységes hazaszeretetével és megingathatatlan hitével, örökké reménykedett hazánk felszabadításában. Országlása alatt Budapesten kívül mindenütt — így Kenderesen, Gödöllőn. utazásai alatt — a csendőrség biztosította magas személyét. Nagyra becsülte a csendőröket, mert tudta, hogy a magyar falvak fiai, így hűségesek, megbízhatók, megingathatatlanok. Ezt az érzést ahol csak lehetett mindig ki is nyilvánította., s ezt bizonyítja febr. 14-ének Csendőrnappá deklarálása is. Azt, hogy hazátlanságában is mennyit gondolt a csendőrségre, az eredetiben meglévő szószerint itt közölt 2 levele is igazolja, amit egyik bajtársunkhoz intézett, amikor még remény volt a hazatérésre. Az első így szól: „Érdekelne, hogy hány csendőr van hazánkon kívül nyilvántartva. A csendőrség volt meggyőződésem szerint Magyarország legjobb intézménye. Minthogy minden magyar paraszt tetőtől-talpig úri gondolkozású és a legénység paraszt fiúkból regrutálódott, annak dacára, hogy az öpk. a faluban korlátlan hatalommal rendelkezett, tudtommal sohasem fordult elő, hogy hatalmával visszaélt volna. Ha visszatérhetünk hazánkba, a csendőrség megszervezése lesz a legsürgősebb és a régieket korhatár nélkül vesszük vissza.” Egy későbbi levelében pedig ez áll: „A magyar csendőrség volt — meggyőződésem szerint — a legjobb és legmegbízhatóbb biztonsági alakulat a világon és ha megsegít az Isten és hazamehetünk, nagy szükség lesz rájuk. Azért: tartsatok össze, hogy tudósításaitok mindenkihez gyorsan eljuthassanak.” Közvetlen, barátságos volt az egyes csendőrrel szemben is, amire jól emlékezhetnek azok, akik nyaranta Gödöllőre, vagy Kenderesre voltak vezényelve. A kenderesi Horthy-kúria ma mezőgazdasági gépészképző szakiskola, a volt csendőrlaktanya pedig bölcsőde. Nemcsak mint volt Kormányzónkra, aki testületünket így értékelte és szerette, de mint hazájáért küzdő és szenvedő NAGY MAGYARRA, mi csendőrök mindig mély tisztelettel és hálával fogunk emlékezni! S az ő örök hitét Hazánk feltámadásában minden igaz magyar és igaz csendőr átérzi és magáévá is teszi! Úgy segítsen minket az Isten! 22
