Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-12-01 / 23-24. szám
a külföldi közvéleménytől félve onnan kivonulóban voltak, akkor egy, a szabadságharcot helytelenítő, Titóhoz intézett jegyzékkel azokat visszatérésre és a szabadságharc legázolására bátorították fel. A katonai elvek teljes figyelmen kívül hagyásával és "győzni nem szabad” jeligével folytatott koreai és vietnámi háború pedig nem a bolsevizmus ellen folyt, illetve folyik, hanem a potenciális erejű Kina terjeszkedésének lehető hátráltatására. A nyugati demokráciákhoz azonban — bárha maguk nem követték is azt — mindig közelebb állott az orosz pánszlávizmus és bolsevizmus, mint más nyugati és középeurópai államok alkotmányos berendezkedése, a német nép alkotó képessége iránt pedig éppen a legnagyobb féltékenység élt bennük. A nyugati demokráciák nem gondolnak arra, hogy a szabadság eszméje egy és oszthatatlan, teljesen kiforgatott állapot tehát az, hogy amig az afrikai négertörzsek önrendelkezési jogokat kapnak, addig a fehérember világába tartozó közép és keleteurópai népek a legnagyobb elnyomatásban és rabszolgaságban éljenek. De légióként arra nem gondolnak, hogy a szinesfaju népek máris sokszoros többségben vannak a fehérfajuak felett, s ezeknek helyén van a szive és törhetetlen háborús akarat hatja át őket, mert tudják, hogy még népességük felének elvesztése árán is ők maradnak többségben. így ha a fehérember fegyvereit egyszer ők is megszerzik, akkor számbeli fölényüknél és elszántságuknál fogva — könnyen még ebben az évszázadban — az egykori római birodalomhoz hasonlóan úgy el fogják pusztítani az elpuhult fehérembert, hogy még hírmondó sem marad belőle, s ha marad, igavonó rabszolgának marad. — — o —— a potyautas célba ér. Egy meleg augusztus végi vasárnap a déli órákban a Heves megye szélén lévő — szószerint —< fatornyos falum határában foglyásztam a Zagyvaparton kenyerespajtásommal R. Zsigával, no és a megyehires vizslámmal Rex-el. Mikor azután az előirt mennyiségű madárka akasztókra került, természetesen nem maradhatott el az ilyen "hasznos” kirándulások velejárója sem, egy pincehideg aludttejes, szárazkolbászos falusi kerti uzsonna a hüs hársfák alatt. Utána az öreg Fiat kocsim szélvédőjének két kampójára akasztott "zsákmánnyal” a 18 Km-re levő állomáshelyünkre, St-ba indultunk. Nem rohantunk, nem mintha félni kellett volna radar leméréstől, hanem mert volt időnk. De ha nincs, akkor sem tehettük volna, mert aki nem ismerte a 30-as eleji évek nógrádi utait, az nem tudja értékelni és eléggé áldani az Egyesült Államok elsőrendű úthálózatát. Tehát csak döcögtünk, kerülgetve a kátyúkat. 21
