Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-12-01 / 23-24. szám
Kt. községet elhagyva, Ch. bányatelephez közeledtünk, ahonnan akkor ballagott ki a házak közül az országúira egy gyalogos atyafi és fordult a mi menetirányunkba É. felé. Tűrhetően volt öltözve, mondjuk mint egy bányamunkás vasárnap. Egy kis vulkán táska és egy aktatáska volt minden motyója. — Vegyük fel — mondtam Zsiga barátomnak —, valószínűleg jól fog esni neki, legyen jó vasárnapja. A későbbiek igazolták, hogy lett is. Megálltam mellette. —' Üljön fel atyafi — invitálom — látom egyirányba igyekszik velünk. Tisztességesen köszönt és örömmel fogadta a meghívást, emlegetve a nagy meleget és a fáradságát. De csak ha a kutya — amelyik a hátsó ülésen lihegett — nem harap. Remek ebem szelídségét és csak vadászatra teremtett lényét ecsetelve, megnyugtattam. Mondanom sem kell, hogy a kánikulának és a legszebb sportnak megfelelően, könnyű nyári civilruhában voltunk. Kezdem kérdezgetni. Nemcsak mert egy elég izgága telepről jött ki, hanem mert egy ilyen vándor kinézésű valaki — csomagjai szerint idegen — mindig gyanús a bányamedencében, nem is beszélve arról, hogy nemrég fejeződtek itt be a nagyobbméretü kommunista lefogások. Elmondta, hogy tatabányai szénbányász, ahol "szanálták’’, igy most errefelé keres munkát. De mert Ch. telepen nem biztatták felvétellel, tovább megy Zp-ra és Baglyasra. Vonata csak este volna, ezért ezt a 7-8 Km-t lábon akarta megtenni. Ismertem jól a viszonyokat, igy tudtam, hogy pillanatnyilag éppen munkáshiány van, igy gyanút fogtam. Kérdezte, hová tartunk. Megmondtam, közben lökdöstem Zsigát, hogy figyeljen! — No akkor — mondja — ha már ilyen szívesek, nem szállók le Zp-n, vigyenek el a baglyasi útelágazásig, először majd ott nézek körül. Ezt már én is kiterveltem, ha nem is mondtam. Sőt "házhoz” szállítom. Áthaladtunk Zp-n, s máris közeledett az elágazás. Köszöngetve szívességünket készülődött leszállni. — Csak maradjon —< tartóztatom <—-, nekünk nem számit az a 2-3 kilométeres kitérő, sem időben, sem motalkóban, majd beviszem a telepig. Megtehettem volna, hogy ott elengedem és a közeli állomásról telefonálok az Örsre, amelyik az ut mellett volt, hogy egy gyanús idegen ballag abba az irányba, lépjenek vele összeköttetésbe. De hátha szelet kap? S mert legjobb az egyenes ut,... én balra fordultam az Örs felé. Két perc múlva, közeledve a laktanyához, megszólaltattam a minden őrsön jól ismert ugató hangú dudámat, s a rácsos kerítés kapujában megálltam ... Itt örökítem meg ennek az Örsnek országos jó hírét, amelyik a szénmedence legexponáltabb helyén, a legnehezebb időkben is mindig kiváló eredménnyel végezte komoly szolgálatát. így a 20-as években néhai Szatai László, a 7 detektivvel felérő thtts., majd a helyetteséből lett utódja alatt is. Erre csak boldogemlékü V.I. ezds. kerpk. szavait idézem, melyekkel 22
