Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)

1967-12-01 / 23-24. szám

tél hidegét, s ma még a máskor oly megszokott neszezések könnyű zaja sem háborította a csend birodalmát.

— Már csak egy tereptárgyunk van — szólt az öregebb, csak, hogy éppen mondjon valamit.

— Körülbelül... — felelt rá a másik ugyanolyan egykedvűséggel, — azután közibük is újra befurakodott a csend.

Szolgálatuk nem volt nehéz. Nyugodt, csendes örskörlet. Békés, dolgos és rendszerető emberek laktak a falvakban, s a faluk között elszórt néhány kicsi tanyán csupa szegény ember lakott, kiknek több volt a gondja-baja annál, semhogy idejük lett volna összeütközésbe kerülni a törvénnyel. Egykét korcsmái verekedésen, kisebb lopáson kívül — az is, csak ha cigányok jártak a környéken .— “komoly” ügyük ritkán akadt. De ha igen, annak szakértelemmel rövidesen a végére jártak. Ez a csendőrség dolga. De igy is van az rendjén. Ki tudja, mi volna különben ... biztosan nem aludnának ilyen nyugodtan az emberek ... cikáztak a gondolatok a tiszthelyettes fejében, l apasztalt öreg róka volt már, több mint 20 esztendei szolgálat nyomta a vállát.

— Tiszthelyettes ur .. . mintha világosságot láttam volna kiszűrődni a fák között a Sótérék tanyájáról — szólott a társa, mert azt szokatlannak találta ilyen későn — s az emberi hang egyszeribe visszarántotta az öregebbet a valóságba, pedig éppen most akarta gondolatban megsimogatni szép kicsi alvó leánykája fejét.

— Majd megnézzük, ha odaérünk ... — mondta ki a szentenciát — de azért a lépései ugyanolyan egyenletesek maradtak.

Egy kis tanya körvonalai kezdtek kibontakozni a sötétből és a fák közül, s az egyik ablaka — talán az egyetlen — valóban világos volt.

— Megnézzük — mondta kis idő múlva mégegyszer, bár ez felesleges volt, hiszen már a rövid bekötőuton tartottak — de ezt inkább csak magának mondta a thtts., aki tapasztalatból tudta, hogy ahol ebben az időben világosság van egy tanyán, ott bizonyos, hogy baj van. A tanyai ember korán kel és ősztől tavaszig korán is fekszik, s aztán a petróleum is sokkal drágább annál, hinthogy csak úgy ok nélkül égethetné a szegény ember...

Benéztek az ablakon ...

Egy ágyra esett a szemük pillantása. Négy apró gyerek, melyik térdelve, melyik ülve, ijedten kuporgott az ágyon, szemükkel a másik sarokba meredve, de ott — kintről — csak egy másik ágynak a vége volt látható. Úgy nézett ki a négy gyerek a szegényes ágyon, mint egy fecskefészek, amelyikből — anyjuk távollétében — éppen most pottyant ki az ötödik fióka, s tehetetlenségükben nekik csak a félelem és ijedtség maradt.

— Menjen nézze meg, hátha nyitva van a konyhaajtó ... — utasította társát a thtts.

— Nyitva — suttogta kis idő múlva a másik és zseblámpájukat felgyújtva, mindketten beléptek a sötét kis konyhába. A szobából gyerekzsivaj, jaj és fájdalmas, mély sóhajtások hallatszottak .. .

A thtts. megkoccantotta az ajtót, aztán — feleletet sem várva — beléptek a szobába .. .

10