Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-12-01 / 23-24. szám
Nagyon rossz helyen volt a határjelző szalmacsutakos pózna és nem nézhették, hogy ez igy beszögeljen, igy egyszerűen kiásták a két póznát és kitolták egészen a völgy végéig, amerre a többi pózna haladt észak felé ... Igen ám, de ezt a műveletet nem nézhették a románok tétlenül, igy tehát az egész rajt ártalmatlanná kellett tenni. — Szent Isten, Szöllősi — csak nem . .. — Hát, csak éppen ledöngettük őket és itt vannak becsukva a csűrbe, meg a szerelvényük is itt van, de nem ez a baj . .. — Nem? — Hát van még más is? — Hát, ahogy igazgattuk a határt, ott volt még a kocsmáros is .. . Mivelhogy az ő földjéről lenne szó, aztán lármázni kezdett úgy, hogy kénytelenek voltunk ők is ártalmatlanná tenni... — Mit csináltatok vele? — Hát, befogtuk a száját, aztán őt is behoztuk a csűrbe . .. Na, most mi lesz? Előre láttam már a diplomáciai bonyodalmakat, amik ebből származnak majd és amit majd az osztály, a század, a szakasz és mink kapunk . . . — Szöllősi, maga tizedes, hát hogy tehettek ilyent, tudja, hogy mi lesz ebből? — Most nincs háború, megegyeztünk a románokkal és nekünk el kell fogadni a határt, amit a bizottság kijelölt, nem szabad kiigazítani.. . Erről jelentést kell tennem és azonnal engedjétek el a katonákat. . . Kemény Balázs szakaszvezető jelentkezett, hogy engedném őt, elintézni az ügyet és addig ne tegyek jelentést. Amire visszajövök a határvizsgálatból minden rendben lesz. Vagy két óra múlva visszaértem és Szöllősi jelentette, hogy minden rendben van. — Mi az, hogy minden rendben van? A katonákat elengedtétek? — Igen! Mind a tizennégyet. A géppuskájukat is visszaadtuk, aztán kulacs borral is megkínáltuk őket, mert nagyon el voltak anyátlanodva. Odavittük vissza a kocsmárost is, aztán rábeszéltünk a lelkire, hogy nyugodjon meg, mert nemsokára úgyis az egész Erdély a magyaroké lesz megint, aztán úgy látszott, hogy ebben egészen megnyugodott, mert semmit sem szólt... — A határpóznákat is visszavittétek? Szöllősi sokáig nem nézett a szemembe. — Azokat nem ... így is maradt a mezőbándi határ, ahogyan azt Szöllősi huszár-tizedes kiigazította, egészen addig, amíg aztán egyszer végleg elrontották ... Az esetet ugyanis jelenteni kellett. A százados ur megparancsolta, hogy a póznákat azonnal vigyék vissza és éppen amikor Szöllősiék ebben az irányban tevékenykedtek, egy német bizottsági ellenőrző autó jött. Kiabálni kezdett a német, amit azok nem értettek meg, de mutatta, hogy tegyék vissza a póznákat oda, ahonnan kivették. Szöllősi erre szónélkül visszavitte a póznákat a kiigazított helyre! így aztán most már hivatalosan is meg volt erősítve a határkiigazitás .. . 4
