Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-12-01 / 23-24. szám
nultunk újra a falvakba. Aztán már csak kivártuk azt a két napot és végre átléptük a trianoni határt. Ott voltam valamennyi bevonuláson, de olyan szép egy sem volt, mint az erdélyi. Amikor a földre döntött határsorompókon átlépkedtünk és az iskolás gyerekek a tanító vezetése mellett felsorakoztak, lobogtatva a 20 éve őrzött magyar zászlót, énekelték a magyar himnuszt. És amerre mentünk, mindenütt virág. Láttam, hogy még a kun gyerekek is könnyeztek. Hajnalban értünk Marosvásárhelyre, erőltetett menet után és éppen csak átnyergeltünk a vonatlaktanyában, máris jött az uj parancs. A 4-ik század kimegy, fele Mezősámsonra, a másik fele Mezőbándra határbiztositásra. Ebben a második félben voltam én is a 4-ik szakaszommal, Urbányi főhadnagy ur parancsnoksága alatt. Igen-igen sajnáltuk, hogy a szép várost ott kellett hagynunk és még annyi időnk se volt, hogy körülnézzünk, pedig már minden huszár kiszemelt magának délutánra egy-egy jányt a sorfalat állók közül. Dehát parancs, parancs, igy hát ügettünk a homokos, köves utón 23 kilométert a mezőségi dombokon át. Mezőbánd valahogy megtudta, hogy jövünk és felvirágozták, kivilágították a községet, a templomok harangjai zúgtak és a vásártéren két szakasz huszárt körülöleltek, lehúzták a lovaikról, csókolgatták a lovakat is, meg a huszárokat is. Kosarakban hordták a kürtös kalácsot, demizsonokban a bort és hogy mindenkinek a kedvére legyünk, mivel a két szakasz huszárból nem juthatott minden házba, hát be kellett osztanunk, hogy melyik nap kihez szállásolunk be egy huszárt. Két vendéglő is volt a községben, az egyik szász, a másik örmény, s mindkettőben ingyen ihattak a huszárok . . . A község déli vége alatt, mindjárt a malom után, a völgyben húzódott az ideiglenesen kijelölt határ. A nemzetközi bizottság tegnap délután hosszú póznára egy szalmacsutakot köttetett, aztán egy olasz azt mondta, hogy ez itten idáig a magyaroké, s az a románoké. Erre azonnal a pózna két oldalára felállítottuk a biztonsági őröket. Innen a huszárok, amonnan meg a románok ültek a golyószóró mellé, a községben pedig nagy bált rendeztek a tiszteletünkre. Én Sándor Páléknál laktam a malom mellett és a szemerkélő esőben Túri József törzsőrmester kíséretében elindultam megvizsgálni a határbiztositó rajokat. Közel a malomhoz, egészen lent a völgyben volt egy éles beszögelés. A bándiak azt mondták, hogy a bizottságot megkörnyékezte az odaát maradt kocsmáros, aki németül is beszélt és azért kanyaritották azt igy befelé, hogy a földje sértetlen maradjon. Mezőbánd déli kijáratától jöttünk fölfelé, a déli oldalon Piros tizedes jelentkezett: minden rendben. Utána Virág őrvezető jelentette, hogy minden rendben van. Amikor Szöllősi tizedeshez értem, már láttam, hogy baj van ... Szöllősi tekergette a nyakát és végre bevallotta, hogy nagy baj van! A baj pedig a következő volt: 3
