Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)

1967-12-01 / 23-24. szám

A MEZoBaNDI HATARKIIGAZ1TÁS

Irta: Füry Lajos

A hatodik hónapja már ott vártunk a szatmári kis falvakban, hogy mikor mehetünk be Erdélybe. A ceglédi, meg a szentesi Árpád huszárokkal voltam, csupa karakán alföldi, kunsági, Tisza, meg Körös parti huszárgyerek. Egy sem volt még Erdélyben és égett a vágytól, hogy átléphesse a határt.

Az aratásnak is vége volt már, untuk a mindennapi gyakorlatozást, dehát a románok csak húzták, halasztották a tárgyalásokat.

Végre aztán történt valami.

Úgy látszik, hogy Orsovánál, a dunai hajón a tárgyalások megszakadtak, mert este 6 órakor riasztottak bennünket.

A málhatáskába két etetés zabot, kiosztották a 40 darab éles karabélytöltényt, felmálháztuk a géppuskákat és minden huszár tenyérnyi vastag, szép sárga szalonnát kapott és egy csajka rumos feketét.

Támadásba megyünk és valahol Vámoshódos és Erdőszáda közt áttörjük a román védelmi vonalat.

Nehezen tudtuk csak a lovakat visszatartani, hűvös szeptemberi éjszaka volt, nagyon mehetnékjük támadt. De a huszároknak is.

Alig értünk az erdő szélére, amelyiknek túlsó oldalán a trianoni határ húzódott, amikor motorkerékpáros küldönc durrogott be közénk. Úgy látszik, hogy a románok meggondolták a dolgot és közvetlen a támadás megindulása előtt hajlandóknak mutatkoztak tovább tárgyalni.

Terstyánszky százados ur elvágtázott az osztályhoz. A szakaszok újra felzárkóztak, aztán a századok egymásután jöttek elő az erdőből.

Harmatos, hűvös derengett, s keserű volt a szánk.

Hej, ha most egy kicsit megnyomhattuk volna, hát Háromszékig meg se állunk.

A bakáknál, a kerékpárosoknál, meg a motorosoknál könnyű volt, mert azok egyszerűen tudomásul vették, hogy nem lesz támadás, hát felálltak, aztán visszamasiroztak a falukba, az iskolákba, ledobták a borjut és már aludtak. A motorokat betolták a színekbe, újra rájuk rakosgatták az akácgallyakat és ez is rendben volt.

De más a helyzet a huszároknál.

Köztudomású, hogy vasárnapi, vagy csütörtöki lópihenő után ezek a jólzabolt huszár lovak másnap majd szétrugták a lovardát. Aztán szombaton, meg vasárnap este a készültségnek ugyancsak akadt dolga. Hát még itten. Már sem a szalonna, sem a rumos fekete nem volt meg, csak a nyoma. De még a lovakon is. Valamit kell tenni, mert a lovak is, meg az emberek is pattanásig feszültek.

így aztán a fülesdi határban levő Rókást megrohamoztuk, körül vágtáztuk és amikor ember is, ló is beleizzadva megnyugodott, akkor bevo-2