Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)
1966-06-01 / 17-18. szám
VONATRABLÁS. Ne reménykedjék a kedves olvasó, hogy valami nagystílű, szenzációs, amerikai méretű gengszter drámáról lesz itt szó, mert ez csak egy otthon, 1911-ben, tehát még a régi szép békében megtörtént kis eset, amit különösebben azért vetek papírra, mert abban az általam oly nagyrabecsült magyar csendőrség 2 tagja is szerepelt, akikről előző írásaimban is mindég oly szeretettel emlékeztem meg. Apám egy kisebb állomás főnöke volt akkor, mi gyerekei 3 fiú és 2 lány, teljesen tisztában voltunk a kis állomás vezetésével, igy apánkat rövidebb időre helyettesíteni is tudtuk, ami igy illet abban az időben egy vasutas családhoz. — Egy alkalommal, jól emlékszem, november volt, apám felment vacsorázni és addig én maradtam az irodában. Ugy 9 óra tájban kattogni kezd az egyik távirógép, jelezvén, hogy beszélni akar. Kinyitom az elzáró billentyűt és a gép máris ir, én meg betűzöm a szöveget. De az, amit olvastam annyira szokatlan volt, hogy izgalommal szaladtam fel apámért. Ö látva kissé beijedt vonásaimat, máris jött kérdezés nélkül és olvassa a sürgönyt: “Az X számú tehervcnat ilyen és ilyen számú gyűjtőkocsija feltörve és kirabolva érkezett be állomásunkra. Mit tud róla, jelentést kérek! N-i állomásfőnök.” Apám hangosan olvassa a szöveget, utána megkérdi; no gyerek, mit szólsz hozzá, mig gondolsz? Én erre azt válaszoltam, hogy a vonat itt meg sem állt, hanem félsebességgel haladt át, tehát itt nem történhetett semmi. — Igazad van fiam, — válaszolt apám — a rablás csak a nagykanyarban történhetett, ahol az emelkedőn legalább 15 percig csak lépésben tud haladni a 120 tengelyes szerelvény. Másnap d.u. ugy 4 óra tájban, amint végignézek a két nyílegyenes sínpáron egészen a bevágásig, azt látom, hogy egy kisebb embercsoport közeledik. Néhány perc múlva már megcsillant két szurony, majd kivehető volt a két tollbokréta. A csendőrök előtt 3 sötétruhás alak. — Negyedóra múlva a két sáros, fáradt csendőr közül az idősebb már bent volt az irodában, a fiatalabb pedig az iroda előtti pádon megláncolva ü'ő 3 torzonborz oláhcigányra vigyázott. Miután ugy is tudtam a dologról, bentmaradhattam az irodában és végighallgattam a járőrvezető elbeszélését. — E szerint tényleg, a nagy kanyarban rabolták ki a vagont. A lépésben kapaszkodó vonat teherkocsijának ajtaját nem volt nehéz kinyitni, felugrani és kidobálni a rakományt. — De épp igy, amint pirkadt, nem volt nehéz megtalálni a nyomokat sem, mert a vagonból kihuppanó lisztcszsákok fehér nyomot hagytak. A terep kizárta azt a lehetőséget, hogy a lopott, súlyos holmit azonnal el is szállítsák, különösen, mert kocsival járható ut nem volt a közelben, tehát azt ideiglenesen el kellett rejteniük. Ez a tereprész meglehetősen nagy kiter20
