Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)

1966-06-01 / 17-18. szám

jedésben hepehupás, bokrok, ligetek, fák tarkítják és egy kis patak is keresztülballag rajta, amely egy helyen szétterülve, mintegy 2-3 holdnyi nádassá terebélyesedik. A járőr a körülötte lévő terepet eredmény nélkül kutatta át. Már csak maga a nádas maradt hátra. Ám előbb meg kellett keresni annak bejáratát! Mert nem olyan egyszerű abba behatolni! Aki nem ismeri a nádasok világát, az ne is vállalkozzon rá, mert elég egy hibás lépés és az illető vigyázatlan, örökre eltűnik az ingoványbán. — Tarsoly tizedes még jó “cibil” korából otthonos volt valamennyire az ilyen terepen, tehát magára vállalta a vezetést. Körüljárták a nádast, sokszor térdig süllyedve az iszapba, mig végül megtalálták a bejáratot, amelynek nyílása ügyesen, — de a csendőr szemet meg nem téveszthetően, — odavetett nádszálakkal volt álcázva. A csendőrök kézbevett fegyverrel, óvatosan megindultak a beljebb már jól kitaposott ösvényen, amely igy azt is elárulta, hogy nem uj keletű és előttük már sokan jártak rajta. Elég mélyen jártak már bent, amikor gyors egymásutánban két nagy dörrenés rázta meg a levegőt és valami megüti Tarsoly tizedes kalapját, s csak a rohamszij tartotta vissza, hogy az ütés le ne sodorja azt a fejéről. — A következő pillanatban roppan a két csendőr Kropacsek, majd utána még 1-1 lövést adnak le a hang irányába, mire felhangzik a jellegzetes cigány hang: “Jajajaj, ne lőjenek a csendér urak, inkább kimegyünk.” A csendőrök nem lőnek, hanem óvatosan előrehatolnak, mikoris elébük tűnik egy tisztás, amelyen égnek tartott kezekkel áll 3 oláhcigány, mig egy negyedik arcára bukva fekszik előttük, a feje meglehetősen nagy vértócsában. — A járőr előbb megbilincselte a 3 tagbaszakadt zsiványt. majd Ács őrsvezető belemarkol a fekvő cigány hajába, felemeli a fejet, de abban a pillanatban iszonyodva ereszti is vissza a földre. Annak a fejnek nem volt arca, hanem valami felismerhetetlen, véres húscafat éktelenkedett annak helyén. A bandavezért nem csendőrgolyó ölte meg. A vizsgálat és kihallgatások során kiderült, hogy a bandavezér egy régi, kétcsövű, elöltöltő mordállyal várta a csendőröket. Amint azok puskacső elé kerültek, lőtt a közeledő mozgás irányába. A másik cső vagy kegyetlenül meg lehetett töltve vagy ami még valószínűbb, valami uton-módon föld kerülhetett a csőbe, igy a robbanás darabokra szakgatta az öreg muskétát, s a szerte vágódó csodarabok hordtál el a cigány félkoponyáját. Az összerepedezett puskaagy is ott feküdt mellette. A néhány szoba nagyságú tisztáson egy nádkunyhó állt, abban volt a rabolt holmi.

Tarsoly tizedes kalapját 2 lyuk “ékesítette”, a belövő nyílás elől a címer felett, a másik hátul. Mindkettő rongyos szélű, tehát nem golyó ütötte, hanem amint ki is került, vágott ólomdarabokkal lőtt a cigány. Ha csak pár centimetérrel céloz lejjebb, akkor bizony kevesebb lett volna egy derék magyar csendőrrel.

Később még megtudtuk, hogy ennek a bandának számos bűntény,

21