Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)
1966-06-01 / 17-18. szám
CSALÁDI KÖZÖSSÉGÜNK. Ma már évekre tekint vissza a törvényes keretek között létesült, illetve hatóságilag elismert Családi Közösségünk, mint a “vasfüggönyön” innen az első csendőr egyesület. Ezek az évek igazolják életrevalóságunkat, kitűzött nemes céljainkat, őszinte, időtálló bajtársi összetartozásunk erejét. Mert volt éppen elég akadály előttünk, melyek próbára tették küzdőképességünket, lelkes, odaadó, meg nem hátráló és kitartó munkánkat. Ezek az erőpróbák acélozták meg Családi Közösségünk fennmaradásába vetett hitünket. Ez a lelkes összetartásunk tett képessé bennünket az elöregedett, beteg, munkaképtelen bajtársaink és rászoruló hozzátartozóik segélyezésére. — Mindez olyan erkölcsi tényezők birtoklását mutatja — éppen akkor, amikor a reményvesztés, kishitűség annyi testületet megtámadott, széthullasztott —, amely nemcsak az emigrációs fennmaradásunkat biztosítja, hanem példaadó lesz a jövőre, mint a testületi szellem iskolapéldája. De reméljük, jöhet, sőt jön! egy olyan politikai fordulat, amely lehetővé teszi otthon ismét a testületünk életrehivását. Nem tudjuk mikor lesz ez, jósolgatni nem akarunk, de jönni kell annak a fordulatnak, hiszen az őrültség nem tobzódhat örökké! Jönni kell egy bölcs és igazságos megoldásnak, változásnak, amely szükségessé teszi testületünk megújhodását, s amely, mint a múltban, csak az igazság, a törvény utján fog járni! Természetesen, az egész világ fejlődött hontalanságunk hosszú évei alatt, ezért nekünk is fejlődni kell! Sokat láttunk, tapasztaltunk, tanultunk a nyugati “szabadság”-ból, s ezt majd otthon értékesítenünk kell. Megujhodva és az idők szellemét figyelembe véve, megváltozva kell életrekelnünk, mert minden más lett a 2 évtized su’ya és változást előidéző hatalma alatt, de a csendőr hűség és becsület azért fennmaradhat és fenn is marad! Nincs nekünk bánatunk, aggódásunk e miatt! A népért voltunk a múltban is, a becsületes, jóravaló, törvénytisztelő testvéreinkért, szemben a bűnözők, állampusztitók, börtönbevalókkal. Ezek leszünk a jövőben is, ha életre szólít a Magyar Haza! Tudunk szociális hazafiságot tölteni magunkba -— ha ugyan az apadt volna — mert tulajdonképpen azzal voltunk telítve, hisz’ a népből származtunk! Bünül csak a gonosztevők, országrombolók róhatták fel, hogy a törvényt, a rendet, s ezzel a Hazát becsületesen védtiik, hogy a világ legmegbizhatóbb testületé voltunk. Ápoljuk ezt a szellemet utolsó pillanatunkig abban a reményben, hogy lesznek még, maradnak közülünk, akik azt hazaviszik és hasznosítják a Haza javára! v, Kiss J. 1
