Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1965 (15-16. szám)

1965-12-01 / 15-16. szám

HÍVEN - BECSÜLETTEL - VITÉZÜL Irta: Dr. Szakáts István •}• A magyar királyi Csendőrség jelmondata röviden és tömören mindent elmond, amit erről a nagyszerű magyar intézményről, s annak tagjairól vas­kos kötetekre menő történetírással megörökíthetünk. Erdély szülöttje vagyok. Gyermekségem és kora ifjúságom éveit Hunyad vármegyében éltem. A Hunyadyak hollós - cimerü ősi vármegyéje jelentette in­duló életem támaszpontját. Ott találkoztam először a magyar csendőrrel is, akire mindig úgy tekintettem fel, mint a Magyar Nemzet képviselőjére, a magyar férfiúi erények megtestesitőjére. Sok évtized távlatából az Erdélyi Érchegység déli lejtői, Körösbánya — az egykori Zaránd vármegye székhelye - Ribicze, Brád, s a Fehér Körös mentén fel tovább Hunyad - Kristyor, a Rudai XII Apostol arany bánya, a Gu­­ra - Bráza - i aranyzuzó müvek, a Maros - mente Déva várával, Szászvárossal, a Hunyadyak ősi fészke Vajda-Hunyad várával, s a fellegeket súroló hegyek között a gazdag Zsil - völgye Petrozsénnyel, a Retyezát és Páring úgy inte­getnek felém a szászvárosi református, Kun - Kollégium egykori diákja felé, mintha számonkérné hűtlenségemet. Ebben a sokrétű, gazdag, de változatos­ságával és népének különféleségével egyre újabb feladatokat támasztó kör­nyezetben a magyar csendőr több volt a közbiztonság őrénél: az államalkotó magyarság többezeréves kulturáltságával az állandóság nyugalmát és a segitőkészséget jelentette minden jóakaratu ember felé - tekintet nélkül hovátartozandóságára. A körösbányai csendőrlaktanyába szabad bejárásom volt. Nemcsak azért mert édesapám a járásbíróság birájaként hivatali összeköttetésben állott a csendőrséggel, hanem azért is, mert a Kacsó - gyerekek: Béla, Sándor és Pis­ta - a járásőrmester fiai - legkedvesebb játszótársaim közé tartoztak. A laktanya a maga puritán egyszerűségében is úgy vésődött lelkembe, mint egy tiszteletet parancsoló fenségesen szép otthon képe. A zöld takaróval leteritett ágyak, fejrészük állványán a felakasztott puskával, rövid karddal és szuronnyal, a járőr - táskával, no meg középütt a Kossuth kalappal, vagy megőrzésére szolgáló dobozzal, a viaszos vászonnal bevont asztalok a padokkal és székekkel egy olyan környezetet jelentettek, mely már magában véve is alkalmas volt lakói szellemének kifejezésre juttatására. Büszke voltam a magyar csendőrök barátságára, arra, hogy az utcán is nevemen szólítottak, s valahányszor köztük voltam, gyermek - lelkemet valami csodálatos melegség járta át és nagyon boldog voltam, hogy ott a végeken magyarnak születtem. -É’etern filmjét vetítem és ennek a filmnek a kockái újra meg újra em­lékezetembe idézik a magyar csendőrt. Az elhagyatott erdei ösvényeken, a kirakodó vásárokon, az örvendező fiatalság mulatozásainál, a Zsil - völ­gyi bányavidék székely bányászai között éppen úgy, mint a havasi román pásztornép Gaina - i leány vásárján, a szászok kimért hangulatú szórakozása­in és az ezeresztendős magyar határ Szurduk - szorosi sorompójánál. Jelen­léte mindig- tiszteletet parancsoló és megnyugtató volt. -2

Next

/
Thumbnails
Contents