Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1965 (15-16. szám)
1965-12-01 / 15-16. szám
KARÁCSONY “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2:14) A karácsonyi öröm-üzenet igéi ezek. Krisztus leszállt a földre, hogy megváltsa az embert, átalakítva őt olyanná, hogy élete tisztaságával dicsőséget adjon Istennek. Megszületett a Megváltó, hogy az örökké nyugtalan, gyűlölettől lángoló ellenségeskedést, a megértés, a valódi igazságot kereső békesség váltsa fel a földön s az embereket Isten áldása, a jóakarat szeretetben összekösse. Ezekre Krisztus egész életével és tanításaiban tökéletes utat mutatott, amit azonban sohasem követett igazán a világ. Ezért volt és van aztán annvi sóhaj, ezért vannak állandóan hontalan, bujdosó, nélkülöző, szenvedő milliók mindenfe’é a világon. Ha csak az első világháborúig tekintünk vissza a múltba, előttünk áll a megcáfolhatatlan valóság, hogy az ember, bár nagy százalékban Krisztus követőjének vallja magát, még csak figyelemre sem méltatta a karácsonyi szent üzenetet. Szinte szakadatlanul nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen és szükebb körökben is, a társadalmi élet keretein belül, egyik ember ellensége a másiknak. Nincs békesség a földön, hiányzik az emberek között a boldogságot adó isteni jóakarat. Gyökeres változás, újjászületés kellene a világnak, hogy rálépjen az útra, amit az embernek a karácsonyi ige a boldogság felé megmutatott. A “csend” ősrégi magyar szó, amely a magyar-előd népeknél is élt “tend”, vagy “tent” formában és a nyugalmat, a békét jelentette. A csendőr tehát, neve szerint is a békének az őre volt. Mint az őseredetü, de mind a napjainkig élő gyermekaltató dal: “tente baba, tente” azt jelentette a bölcső felett daloló édesanya ajakán, hogy: nyugodj békén gyermekem, én vigyázok reád, a csendőr szó azt kiáltotta bele a magvar nép életébe: őrködöm a te békéd és nyugalmad felett! És a magyar csendőr éppen úgy, mint a jó édesanya, akinek élete sem volt drága, hogy gyermekének békéjét biztosítsa, betöltötte ezt a nemes, a karácsonyi üzenethez alkalmazkodó feladatát. A magyar csendőrnek az volt a hivatása, hogy csend: békesség legyen a magyar földön, s nem rajta múlott, ha nem úgy lett, amint ő akarta és szerette volna. De mert a békesség hűséges őre volt, nem maradhat el tőle az Isten áldása. Ebben a meggyőződésben mindnyájuknak és minden igaz magyarnak boldog Karácsonyt kívánok. (parvus) 1
