Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-02-01 / 10. szám
Az egyidőben tartás miatt Egyesületünk vezetőségét és a clevelandi bajtársakat szerkesztő bizottságunk egyik tagja képviselte. A magyar himnusz eléneklésc után v. Haraszthy I. bajtársunk üdvözölte a megjelenteket, majd mélyhatásu beszédével méltatta ennek az emigrációban még az otthoninál is mélyebb értelmet nyert napnak a jelentőségét. Utána Tóth József bajtársunk József fia Hajas István “Csendőr” cimii költeményét szavalta el, mely után a magyaros ételekből álló Ízletes vacsora következett. A húsétel elfogyasztása után az említett képviseletet ellátó bajtársunk emelkedett szólásra, ki a megjelentek üdvözlése után — mintegy a jelen volt emigrációban született nemzedék számára — az otthoni cső. napi ünnepségek lefolyását ismertette az alábbiak szerint: Most hogy itt messze idegenben is összejöttünk ezt ünnepelni, önkéntelenül is elvonul előttem az immár 33 éves múlttal rendelkező Csendőrnapok otthoni ünnepségeinek feledhetetlen képe, melyek Testületünk 3 fő jellegzetességéhez hiven, erkölcsi, katonai és csendőri szellem jegyében folytak le. Ennek megfelelően az otthoni csendőrnapi ünnepségek mindenütt istentisztelettel kezdődtek, melynek keretében az egyes felekezetek papjai és lelkészei méltatták a csendőrnap jelentőségét. Utána oly nagyobb cső. állomáshelyeken, ahol a létszám ezt lehetővé tette, diszmenet volt a legmagasabb elöljáró és a meghívott katonai és polgári vezető személyiségek előtt. Természetesen az ünnepségnek ez a katonai része a cső. iskolák székhelyein érvényesült a legszebben, s ezek közül is leginkább az öpk. képző iskolával rendelkező Szombathelyen, hol a. jv. tanf-ok idején egy 3 teljes létszámú szd-ból álló zlj. állt erre a célra rendelkezésre. A Székesegyház előtti nagy téren kakastollas kalapban, ezüstgombos köpenyben, magyarosan kipödört bajuszos altiszti századok dübörgő és a környező házak ablakait megrezegtető diszmenetei nemcsak a város lakosságának nyújtottak felemelő látványt, hanem — legalább is gyalogsági viszonylatban — páratlanul álltak az egész országban. Ezután az ünnepség csendőri részeként a laktanyákban, vagy más erre alkalmas nyilvános helyen, a meghívott katonai és polgári közönség előtt az erre kijelölt tiszt, az őrsökön pedig azok egyik idősebb tagja ismertette a nap jelentőségét, amit mindenütt diszebéd követett, melyeken a legmagasabb elöljáró az államfőt köszöntötte fel. Bpesten az első csendőrnapi ünnepség 1932-ben — mert a valamivel későbbi kinyilvánítás miatt az 50. évfordulón ezt még nem lehetett megtartani — a Kormányzó Ur jelenlétében a Várban folyt le, hol az első ilyen méltatást Testületünk akkori felügyelője, az oly kitűnő megjelenésű és aránylag már fiatalon is ezüstfehér hajú vitéz Szinay Béla tbk. mondotta — amit rádión még az ország legtávolabbi őrsén is hallgattak — ki 7
