Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-09-01 / 12. szám
HÓVIHAR Irta: Lőrinci László A hó már egy hete megállás nélkül esett. Az internáló tábor udvarán méteres hótorlaszok álltak. A csepelszigeti tábor 2000 kényszerű lakója fázósan kuporgott a fabarakkok padlójára szórt kevés szalmán. 1946 januárját mutatta a naptár. A tábor egyik barakkjában — az úgynevezett csendőr barakkban — 4 mindenre elszánt bátor ember szökésre készült. —- Baj társak — vitte a szót F. alhdgy, — ma este meg kell próbálnunk a szökést, hiszen az időjárás nekünk kedvez. Nézzétek milyen hófúvás van odakint! Nem hiszem, hogy az őrök nagy lelkesedéssel fognak ebben járkálni odakint a drótkerítés körül. — Hogy gondolja a szökést alhadnagy ur — kérdezte K. örm. — hiszen a mi öreg csendőr gúnyáinkban egy lépést sem tehetünk az utcán, hogy valami népidemokratikus, vagy ruszki járőr el ne fogjon. Azt mondják a múlt héten jött uj internáltak, hogy tele van ezekkel a járőrökkel az egész város, s akiknek niics magyar-orosz igazolványa, azt máris viszik egy kis robotra. Ha meg éppen minket fognak el, rágondolni is rossz... — Ugyan öregem — szólt közbe T. őrm. — mit gondolsz, mi lesz a sorsunk, ha meg itt maradunk... Vagy a Szovjetunió, vagy az Andrássy ut 60! Nekem azonban egyiket sem kívánja a legkisebb porcikám sem! Elég volt, amit eddig kaptunk! Igaza van az alhadnagy urnák, ma éjjel szöknünk kell! — Tervem a következő — folytatta F. alhdgy. — Ma este mindegyikünk repetálni fog a vacsorából akár izük, akár nem, akár kása lesz is az, akár hab, mert ki tudja mikor jutunk megint betevő falathoz. Vacsora után egyenkint kimegyünk a WC-re, ahonnan már csap pár lépés a drótkerítés. Biztos vagyok benne, hogy nincs belevezetve az áram, de hogy megnyugtassak mindenkit, én fogok elsőnek átbújni alatta. Ha tévedtem, nektek még mindig lesz időtök visszatérni a barakkba. A kerítéstől kb. 200 méter a Dunapart. A szél annyira hordja a havat, hogy nyomainkat percek alatt be fogja takarni. A Duna jege pedig elbír minket, hiszen már egy hete befagyott. A szemben levő parton van Soroksár, egy földim oda nősült, igy ő bizonyára tud rajtunk segíteni ruhával, pénzzel. — Oh nézzétek — mutatott ki az ablakon M. őrm. — milyen sűrűn hull a hó. Drága jó Szent Péter, rázzad csak a szakálladat, hogy hadd legyen minél több. Ha sikerül átjutnunk szabad földre, első heti keresetemet egy templom perselyébe teszem! 13
