Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-09-01 / 12. szám
S ez a suttogó propaganda addig buijánzott, inig szét nem marta az egységet és fel nem morzsolta az erőt. Megindultak a „kilépések” és „átállások”, melyek során néha egész megyék dezertáltak. Rákóczi emberfeletti nagysága tehát nem csupán megalkuvást nem ismerő jellemében és történelmünkben szinte páratlanul álló áldozatvállalásában, kiváló szervezőképességében és fáradhatatlan diplomáciai tevékenységében, hanem éppen abban mutatkozott meg, hogy a maga kuruc-labanc, katholikus-protestáns, paraszt-nemes, dunántuli-íiszántuli, Királyhágón inneni-Királyhágón túli részlegeiben megbomlott, laza magyar complexumot képes volt 8 hosszú esztendőn át ütőképes állapotban együtt tartani és a nemzet szolgálatába állítani, bár olyan keserű küzdelem árán, mely végülis felmorzsolta úgy, hogy ez a daliás és fáradhatatlan ember megtört és szomorú bölcsként töltötte el élete utolsó 24 esztendejét az 1735-ben, 61 éves korában Rodostóban bekövetkezett haláláig. Végül oka volt az összeomlásnak az is, hogy 1709 tavaszától kezdve Magyarországot is elérte a keleteurópai borzalmas pestis, amelynek csak ott 410.000 halálos áldozata volt, ami az ország akkori lakosságának több mint 10 százalékát jelentette. A kuruc haderő azonban mindezek ellenére sem semmisült meg és nem tette le a fegyvert. A kuruc haderőt a hadban álló felek között Szatmáron létrejött egyezmény alapján 4 nappal a békekötés után 1711. április 30-án egy utolsó „seregbontó” katonai szemlére Nagymajtény síkján össszevonták, s miután a két szemben álló fővezér, gróf Károlyi Sándor kuruc és gróf Pálffy János császári főparancsnok — mindkettő magyar — azt tisztes katonai formaságok mellett megtartották, 12.000 kuruc megható jelenetek között földbeszurta 149 hadilobogóját, s egy utolsó seregbontó kürtjei után sírva szétszéledt. A kuruc egyenruhák felejthetetlen vitézei ezzel eltűntek, de a 149 földbeszurt lobogón kívül hagytak maguk után valamit, ami azelőtt nem volt, amit haditeljesitményeikkel, egyenruháikkal, táncaikkal, költeményeikkel, dalaikkal és tárogatóikkal ők teremtettek meg, s ami mind mai napig megmaradt: a kuruc szellemet. Ez a felejthetetlen kuruc szellem lobogott 1848-49 veressipkásaiban, ez lobogott az 1. világháború limanovai fergeteges huszár rohamaiban, ez lobogott a Donnál, a Kárpátok hágóin és ez 1956-ban Budapest utcáin. II. Rákóczi Ferenc és a magyar nemzet szabadságharcának ez a valódi története és bukásának is ezek az igazi okai. Azt tehát nem Rákóczi nemzetközi jelentéktelensége, s diplomáciai járatlansága és nem a csőd szélén álló Habsburg ház zsoldos hadereje buktatja el, mint azt Szekfü Gyula egyetemi tanár oly tendenciózusan rajzolja meg a trianoni időkben irt történelmi munkájában. 7
