Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-09-01 / 12. szám
Rákóczinak 3 évi szervező munka után mintegy 60.000 főnyi hadserege van, de a kezdeti hónapokban — 1703 júniusától 1704 tavaszáig — ennek még csak egy töredéke van meg, az is szervezetlenül, s egyelőre még kevés központi irányitásssal. Mégis 1703 október vége felé — néhány vár leszámításával — az ország 90 százaléka már kezében van, s az Ausztriában portyázó kurucok Bécset fenyegetik annyira, hogy az udvar Grázba akai menekülni, s az egyetlen igazi császári katonát, Savoyai Jenőt hazarendelik az itáliai hadszíntérről, s megbízzák a magyarországi hadműveletek irányításával. Rákóczi és a magyar nemzet háborúja a Habsburg házzal 13 nap hijján kerek 8 esztendeig tart, s ennek az időtartamnak már csak puszta ténye is igazolja az időpont helyes kiválasztását, a kitűnő diplomáciát, Rákóc-i tündöklő nagyságát és magyar fajunk harcra termett voltát A magyar nemzet szent háborúja, a Rákóczi szabadságharc elsősorban anyagi kimerültség miatt bukott el, melynek alapoka a török elleni felszabadító háború óta tartó szörnyű Habsburg kizsákmányolás miatti országos szegénység volt, ami pedig annál szomorúbb okként esik latba, mert ugyanekkor a Habsburg ház is a pénzügyi összeomlás szélén állott, amit csak fokozott az, hogy Anglia titokban külön békét kötött Franciaországgal és beszüntetett minden további pénzügyi támogatást, minek folytán a császári Ausztria minden ütközetet elvesztett a franciákkal szemben a Rajnánál. A szabadságharc elbukásában azonban szerepet játszottak az erényekben — főként katonaerényekben — egyébként oly gazdag magyar fajunk örök hibái is, amelyek éppen úgy elvégezték a maguk pusztító munkáját az előbbiekben Muhinál és Mohácsnál, mint később 1849-ben, 1918-ban, 1945-ben és széthulló emigrációnkban napjainkban is. így történt tehát ez akkor is. A parasztság, amely szinte Krisztusnak tekintette és Megváltóként várta Rákóczit, egyre csalódottabban kezdte keveselni azokat a mérsékelt és óvatos könnyítéseket, amiket a szabadságharcban nélkülözhetetlen nemesség elvesztése és önmaga ellen való fordítása nélkül hozhatott. így ahogy az évek teltek, s a remélt eldorádó helyett áldozatot, lemondást és megfeszített munkát követelt a háború, úgy kezdtek el az ő szivébe zárt parasztjai is elégedetlenkedni és dezertálni. A nemesség viszont sokallotta ugyanazt, amit a jobbágyság kévéséit, s amilyen mértékben nőtt a nemesi vármegyék hadikötelezettsége, úgy kezdett a nemesség hangulata is a háború ügye ellen fordulni, mert nagy önzésében képtelen volt megérteni, hogy a háborút — ha egyszer már megindult — a győzelemig akárhogy is, de végig kell csinálni. A protestánsok keveselték a szabad vallásgyakorlatot, a katholikusok viszont sokalták. Csak egyben volt mindenki egy, az adó sokallásában. Rákóczi nagysága és népszerűsége nyomasztóan hatott a mások nagyságát elviselni nem tudó kicsinyekre, törpékre. Sunyi vádak keltek szárnyra Rákóczi egyéni ambicióiról, amikre másoknak kell pénzzel, vérrel adózniok. 6
