Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
1942-ben ? Hazánk kebelébe visszatért kárpátaljai metropoliszt an, a Nagyságos Fejedelem derék talpasainak fővárosában, Ungváron voltam féléves járőrvezetői tanfolyamon, Az elméleti és gyakorlati kiképzés hé’.l.öznapjai után mindig örömmel vártuk a vasárnapi misét, s utána a bevonulást végig a Galagó nevű ungparti sétányon. Az ünnepi korzózó közönség r j önyörködve nézte a mi délceg megjelenésű csapatunkat, s mi alig vártuk, bogy 1-1 elöljáróval, vagy feljebbvalóval találkozva, diszmenetelhessünk. S ha aztán rákerült erre a sor, vágtunk is mi 200-an — mint a legkeményebb katonai kiképzésben részesült 25-30 éves őrmesterek — olyan földindulásnak is beillő disszmenetet hogy még a csendes Ung folyó is hullámokat hányt a medrében. No és a nótázás! Már alig vártam, hogy halljam a vezénylő tiszt nekem szóló rövid parancsát erre. Mert ha zártrendben meneteltünk, mindig ét voltam a riótázás kezdeményezője. Istenem, de szép is volt, amikor 200 egészséges fiatal torok vette át tőlem a szólamot, s Ungvár derék jó népe bo’dog meghatódással hallgatta a délceg kakastollasok szebbnél-szebb katonanótáit. Drága jó csendőr bajtársaim, vájjon hová sodort Benneteket a világot megrázó nagy történelmi vihar ?... Sokan közületek hőssé magasztosulva, talán a csillag fényes Hadakutjáról mosolyogtok le erre a siralomvölgyre, s itt a nehéz földi vándorút jaikon csetlő-botló baj társaitokra, akik hűséges kegyelettel őrzik dicsőséges emléketeket 1946. nyarán egy zsúfolt teherkocsi padlóján üldögélve utaztam Budapesten át Zalába, hogy 1 éve nem látott kicsi lányomat meglátogathassam. A súlyos nyomás alatt vergődő Magyarország lélegzet után kapkodott. Az idegen segítséggel felülkerekedett bűnözők sokaságának — kik az uralmat magukhoz ragadták — elsősorban a becsületes magyarok kezéből kellett kiütni a fegyvert. így került sor elsőnek a magyar csendőrség kikapcsolására. Egy tollvonás, s a magyar csendőrség megszűnt. De nem szűnt meg a rájuk való emlékezés és a vágy, hogy a közbiztonság és a rend újra rajtuk nyugodjék. Valahol Balatonszentgyörgy táján egy súlyos incidens történt, s mikor a vonat újra elindult, a nagyobbára élelmiszerek után futkosó fiatalemberekből álló utazók élénken tárgyalták ezt az eseményt a holdfényt">> megvilágított kocsiban. Én magam telve a boldog viszontlátás gondolataival, egy sarokban gubbasztottam, majd el is bóbiskoltam, amiből azonban hamarosan éles hangú vitatkozás riasztott fel: „Ha az ország nyugalmára és békéiére most is kakastollasok vigyáznának, akkor sem az előbbi incidens, sem egyéb rengeteg hasonló baj és kellemetlenség nem történhetett volna meg!” -— mondta valaki. Ellenzék persze rögtön akadt, igy egy másik már eltúlozva szigorúságukat, szidta a csendőröket, hogy ilyenek és olyanok voltak. igy ő ezt, meg ezt szeretné velük tenni. Erre az egyenletesen robogó 14
