Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
— Vájjon megismerem-e? Hogyan nézhet most ki? Nem változott-e meg nagyon? A gazdag Amerika nem tette-e büszkévé, vagy elbizakodottá? Olyan szeretettel fog-e fogadni, mint valamikor régen? — vetődött fel lelkében a sok kinzó gondolat. Közben a vonat robogott tovább és egymásután hag} ta el a nagy német városokat. Legtöbben talán nem is tudták, hogy milyen nagy utat tért már meg, mikor végre 9 óra tájban lassulni kezdett, begördült a frankfurü pályaudvarra és ott megállt. A vonaton nagy mozgolódás támadt. A böröndök lekerültek az ülések feletti tartókból és az emberek alaposan megrakodva kifelé igyekezik. A keskeny folyosókon és az ajtók előtt sok helyen torlódás volt, mert a nagy bőröndök elzárták a leszálló utasok útját. A hatodik kocsi már ismert fülkéjében azonban nyugalom uralkodott. A németek tovább folytatták megszakithatatlan beszélgetésüket, mig a magyar nénike egykedvűen nézegetett kifelé az álló vonat ablakán. Úgy látszott, hogy mind a négyen tovább akarnak utazni és ezért nemigen törődtek a le- és felszálló utasokkal. 5»C * * Alig állt meg a gyorsvonat a frankfurti állomáson, a perronon is mozgolódni kezdtek az utasok. A leszállók még a kocsik lépcsőin bajlódtak csomagjaikkal, de az utazni szándékozók már is az ajtóhoz tolongva várták, hogy felszállhassanak és bár egy negyed órai várakozási ideje volt a vonatnak, mégis mindenki úgy rohant, mintha az minden pillanatban elindulhatott volna. A felszállásra várakozók mögött egy magányos férfi sietett végig a perronon. Csomag nem volt nála. Hosszú selyem esőkabátja és keskenykarimáju világos kalapja rögtön elárulta, hogy tengerentúlról jött. Amint végigment a vonat mellett, csupán a kocsik oldalain levő országjelző táblákat figyelte meg. Úgy látszott, hogy valamelyik külföldre menő kocsit keresi Idegességében egyszer feltette, majd ismét levette kalapját és úgy rohant egyik kocsitól a másikhoz. A vonat közepetáján járhatott, mikor végre megtalálta azt, amit keresett. Az egyik kocsin ugyanis „Hollandia” felírás volt. Gondolkozás nélkül a felszálló utasok közé tolakodott és angolul valami bocsánatfélét mormolva, felugrott a kocsiba. Sietve ment az első fülkéhez. Az ajtóban azonban megáik. Fürkésző szemekkel nézte végig a bentülő utasokat és máris sietek tovább. Úgy látszott, hogy keresett valakit. Az utasok bizonnyára titkos rendőrnek, vagy más hivatalos közegnek nézték, mert mindenütt udvariasan utat engedtek neki. Ő aztán fülkétől-fülkéig menve, átnézte az egész kocsit. Csalódottan ment át az ütközők felett levő kis összekötő folyosón a másik kocsiba és azt is átnézte, de ott se volt szerencséje, igy az utolsó hollandiai kocsi átvizsgálásához látott.. . Éppen hogy bepillantott a negye A k 12
