Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
A NEHEZEN VÁRT TALÁLKOZÁS A nemzetközi express fáradhatatlan gyorsasággal rohant nyugat felé. Bécsből éjjel 11-kor elindulva, csupán 2-3 osztrák állomáson állt meg néhány percre és máris rohant tovább. így még sötét volt, mikor a vonat a német határra érkezett. De ott se időzött. A német határőrök udvarias gyorsasággal menetközben nézték meg az útleveleket, a vámőrök pedig csupán formaságból dugták be fejüket a fülkék ajtaján, hogy az ülések feletti tartókban levő csomagokon végigpillantva, máris tovább menjenek. Közben a vonat robogott tovább és mire a Nap feljött, már messze bentjárt Németország területéi A hatodik kocsi egyik másodosztályú fülkéjében csak négyen voltak. Közvetlenül az ajtó mellett egy középkorú német asszony ült. Régidivatu ruhája és szokallan formájú kis kalapja elárulta, hogy valamikor a középosztályhoz tartozott. Vele szemben, a hosszú párnázott ülésen egy házaspár helyezkedett el. Az asszony német szokás szerint állandóan beszélt és igyekezett szóval tartani a fülke utasait. Férje csak néha-néha szólt bele a beszélgetésbe, inkább az egyik állomáson összevásárolt újságokat böngészgette. Az ablak mellett, a menetirány felé fordulva, idősebb, fehérhaj u nénike ült. Egybeszabott sötétbarna ruha voit rajta, de ezenkívül hosszuujju fekete pullovert is viselt. Meleg öltözete és sok csomagja azt mutatta, hogy hosszú útra indult. A fülke utasai előbb a nénikét is megpróbálták bevonni a társalgásira. Néhány megjegyzést tettek az időjárásra és az ut szépségeire. Mikor pedig látták, hogy a nénike udvarias fejbólintásssal viszonozza közeledésüket, kérdezgetni kezdték. Uticélja, majd nemzetisége iránt érdeklődtek. De a fehérhaju nénike nem értette kérdésüket. Fejcsóválva, magyarul válaszolt nekik és még kézmozdulataival is igyekezett kifejezni a német nyelv nem tudása feletti sajnálkozását. A német asszonyok lassan abbahagyták a hiábavaló kísérletezést és magára hagyták nénikét. Ő pedig kezeit ölébe téve ki-kinézett a váltakozó vidékre és az időközönként feltünedező szokatlan hangzású idegen váiosokra. Figyelmét azonban semmi sem tudta lekötni Sem utitársai, sem pedig az azelőtt sohasem látott külföld nem érdekelte. Állandóan a közeli találkozásra gondolt. 11
