Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
Egyre ritkulnak soraink, de még inkább azoké, akik ellenállva nagyvilág csábításainak, nem hajlandók alkudozni, s nem mondanak le egyetlen magyarról, egyetlen ősi rögről sem, hanem Mikes Kelemenhez híven Hűséggel őrzik a magyar múlt megszentelt hagyományait, s örök értékeit egészen a sírig, mert soha el nem felejthetik Pozsonyt, Kassát, Ungvárt, Kismartont, Szabadkát, Kolozsvárt és Zágont. A jelen szörnyű történelmi megpróbáltatása, az Istent, hazát, erkölcsöt és emberi méltóságot megtagadó vörös vihar száz- és százezerszámra szórta szét Magyaré"szág fiait szerte a nagyvilágba. Olyanok vagyunk, mint amikor ősszel az életerő a fákban megszakad, s önmaguktól hullani kezdenek róla a levelek. A lehullott falevél pedig idegen földet táplál. Mi hazátlan árva magyarok azonban ne feledjük el soha, hogy csak azon a fán tudunk dacolni szelekkel, viharokkal és az élet minden megpróbáltatásával, amelyből kihajtottunk, s amely fa napfényt, dalt és boldogságot is nyújtott nekünk. így ha nem ápoljuk és nem erősítjük a magyar faj- és hazaszeretetet önmagunkban és gyermekeinkben, akkor a lehulló falevelek természeti törvénye lesz érvényes ránk is. Ne válljunk tehát soha lehullott falevelekké! Amint igaz, hogy a haza tart meg minket, úgy igaz az is, hogy ne: ü '.k is meg kell tartanunk a hazát. Nézz magadra és láthatod mi lett belőled haza nélkül. Tekints Magyarországra és láthatod, mi lett belőle nálad nélkül! Minként az Isten, a haza sem eszme csupán hanem éppenugy valóság. Akkor is, ha nem látod, akkor is, ha elűznek róla, s akkor is, ha le van igázva. A hazának is lelke van, mint Neked és Te is lelke vagy annak. A haza Te is vagy, s ezt soha, de soha ne feledd. A haza megtartása nem függ se tértől, se időtől, s azt otthon éppen úgy el lehet veszíteni, mint idegenben. Megtartani itt az idegenben nehéz, nagy feladat, de minél nehezebb, annál szebb és nagyobb feladat, s nekünk annál nagyobbakká kell lennünk. Emberi és magyar értékünk fokmérője ez! Nagy a mi sorsközösségünk a szenvedő és a zsidók által meggyalázott, keresztre feszített Krisztussal. Ilyen közel még ember és nép nem állott Hozzá, mint ma a magyar. Mindenünket elorozták, a keresztény kultúra védelmében történt 1000 éves emberfeletti hősiességünket semmibe vették, igazságunkat meggyalázták, s valósággal rés nulliussá — uratlan jószággá — váltunk az annyi vérrel megszentelt ősi hazánkban. S ártatlan elitéltetésünk felett Istentagadó, matériálista, szabadkőműves Pilátusok mossák nagy szemforgatva kezeiket, s mi csak megyünk, egyre megyünk a kereszt utján ... 3
