Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-12-01 / 9. szám
gyalásokba bocsájtkozni, s elfogadni annak ajánlatát, mely szerint ha a fegyvert letesszük, úgy a Tisza elérését célzó hadműveletek befejezése után a ho. tagjait Erdély területén szabadon engedik. Mely megegyezés Írásban is lerögzitést nyert. Ápr. 26-án Nyiradonyban tettük le a fegyvert, mely után vasúti szállítással Brassóba vitték a ho-t, hol a legénységet az ottani laktanyákba, minket tiszteket pedig a város közepén levő Fellegvárba zártak be, de később mi is az un. sárga lakt-ba kerültünk. Közben a románok mindenütt elérték a Tisza vonalát, igy Kratochwill ezds. felkereste a román táborpk-ot, kitől a szerződés felmutatása mellett kérte a szabadonbocsájtást. — Velem kötötték az urak ezt a szerződést? — kérdezte mosolyogva a táborpk. — No ha nem. úgy kérjék ezt attól, kivel kötötték. Velem nem kötöttek az urak semmit. Önök tehát továbbra is hadifoglyok! Továbbra is ott kellett maradjunk tehát. A táborpk. azonban nem volt rossz ember . .. így megengedte, hogy a hig levesből és puliszkából álló koszt helyet saját költségünkön élelmezhessük magunkat, amit az ottani nőegylet vállalt el, melynek egy háborúban elesett 24-es honv. szds. fiatal özvegye volt az elnöknője ... S őr kíséretében csoportosan a városba is kiengedett minket, csak éppen előbb meg kellett ígérjük, hogy megvesszük neki azt az ezüst cigarettatárcát, vagy arany karkötőt, mit ő, vagy felesége az ékszerész kirakatában látott.. . Pénzünk azonban volt bőven, mert a hadikassza — ha fehérhátu bankjegyekkel is — elkerülte a fegyverletételt, igy abból nemcsak élelmezésre tellett, hanem az illetékek kifizetésére is, miket Hautsinger szds. éjszakánként osztott ki a szobákban. Junius első felében aztán egy entente bizottság jött oda, mely a felmutatott szerződés alapján elrendelte a szabadonbocsájtást, ami Erdély területére és ott egyhelyhez kötöttséggel pár nap múlva meg is történt. A kiszabadulás napjának éjszakáján, pontban éjfélkor, Hautsinger Gusztáv vk. szds. a brassói Fekete-templom oltárához vezette a nőegylet elnöknőjét, özv. Bodroghy Manóné, szül. Dávid Annát. Sírig tartó boldog házasság lett belőle. (Csak éppen, mikor meséltem, még nem tudtam, hogy mégis milyen tragikus. Mert Hautsinger vk. szds. azonos volt azzal a későbbi vitéz Jány vezds-sel, kinek martirhalálra vezető önkéntes hazatérésében igen nagy szerepe volt annak, hogy felesége Németországban meghalt, s azt Ő nem tudta elviselni.) Hirtelen fékezés riasztott fel múltakat idéző mesélgetésemből. Aranyosmeggyes K-i bejáratánál voltunk, hol a szálláscsinálók az ablakon behajolva jelentették, hogy Zs. szdsz. szállása az É-i kijárat felé levő községházán, az enyém pedig a néhány házzal azon túl levő ref. papiakban van. Végig mentünk a szép nagy falu hosszú Főutcáján, mely annak közepén derékszögben tört meg É. felé, hol aztán megtaláltuk szállásainkat. 9
