Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)

1963-12-01 / 9. szám

Legényem a kapuban várva vezetett be az előszobából nyíló vendégszobába. Egy kis körülnézés után a Nagytiszteletü háziakhoz mentem be bemutatkozó látogatásra, hol kedves idős házaspár fogadott. Majd a szokott tájékozódás végett a faluba indultam, melynek során — hogy erre Zs, szds-t is magammal hívjam — a mindjárt utbaeső községházába tértem be.

Maga a községháza egy, az úttal párhuzamos, de jóval hátrább fekvő épület volt, melynek mindkét végéhez 1-1 előreugró szárnyépület volt építve, igy ezek 3 oldalról ölelték át az utca felöl nyílt hatalmas udvart. A jobb oldali szárnyépület istálló és kocsiszín, a baloldali pedig nőtlen jegyzőilak volt, s ez volt Zs. szds. szállása. Mindhárom épület — bár a bútorzat otthagyásával — személyileg már teljesen ki volt ürítve.

Midőn Zs. szds-sal pár perc múlva az udvarra kiléptünk, ott egy jólöltözött, 40-42 év körüli hölgy állított meg minket. Karcsú magas alakját sötétszürke kosztüm fedte, szőke hajában itt-ott már ezüst szálakat csillogtatott meg a rásütő őszi napsugár. Balján rövid kis szőttes kabátkában egy 13-14 éves, sudár növésű, aranyszőke hajú, angyalian szép leányka állott. Madonna arcán a szelídség örök mosolyával.

— Bocsássanak meg a zavarásért, de egy nagy kérésem volna.

— Parancsoljon Asszonyom — mondottam bemutatkozva.

— Csikfalváról vagyunk menekülőben, hol férjen gyógyszerész. Két hete vagyunk itt, de nincs megfelelő szállásunk, igy ha lehetséges volna a községháza egyik üres szobáját szeretnénk megkapni.

— Eddig hol volt a szállásuk Asszonyom?

— Itt szemben a községháza istállójában. Tessék, nézzék meg.

Bementünk. Téglából épült, betonozott, szép tiszta istálló volt, de immár állatok nélkül. Körben 10-12 hatalmas láda, néhány szék, asztal, a fal mélyedéseiben hideg élelmiszerek, s felbontott beföttes üvegek. A jászolban széna, s abban 2 megvetett ágy, párnákkal, úti takarókkal.

Az utóbbi megkapó kép egy másik ugyanilyent juttatott eszembe, igy tekintetem önkéntelenül is a Madonna arcú leánykán pihent meg, s édesanyja ugylátszik elértette gondolatomat.

— Igen uram. szép dolog jászolban aludni, hiszen Krisztus Urunk is abban született. De látja, itt nincs kályha, holott az éjszakák már hűvösek, hamarosan meg fog tehát itt minket venni az Istenhidege. S főzni se tudunk, igy mióta hazulról eljöttünk, csak hideg ételeken élünk.

Kimentem erre megnézni a szálláscsinálók feliratait, s elmosolyodtam.

— Azt hiszem teljesülni fog kívánsága Asszonyom. Mert az egész községháza orvosi rendelőnek van lefoglalva, s orvosfőnökünk áldott jó ember, ki a 3 helyiségből bizonnyára át fog engedni 1-et. Megyek is rögtön felkeresni őt. Addig kérem fáradjanak be a szds. ur szobájába.

Jó félórába telt, mig orvosfőnökünket (békében a bpesti cső. kér. orvosfőnöke) a falu túlsó végén megtaláltam, ki várakozásomon túlmenően

10