Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-08-01 / 8. szám
Támogatóinknak itt külön is köszönettel adózunk, akik igy lehetővé teszik, hogy a mi jólétben bővelkedő Eldorádónkból ha nem is ezrekkel — mint szeretnénk — de kisebb-nagyobb összegekkel mégis segíthetjük a szűkölködő, beteg, öreg, sokgyermekes európai bajtársainkat. Barátaink, Bajtársaink, jöjjetek el máskor is és vezessétek közénk a fiatalságot, hogy ezzel is szorosabbra fűzhessük a magyar kapcsolatokat és hogy áldozatkészségtekkel több könnyet is törülhessünk le a szenvedő magyar testvéreink szeméről. — o — Közlés. Örömmel értesültünk, hogy Őfensége Vilmos-Károly porosz kir. herceg, a Johannita Lovagrend Urmestere f. év jun. 30-án a Johannita Rend lovagjai közé felvette a Szalók-nemzetségbeli vitéz nemes baranchi TAMÁSKA Endre szkv. m. kir. csendőrszázados Bajtársunkat. Ugyancsak Őt érte a megtiszteltetés, hogy a lovagrendi privilégiummal rendelkező Szent László Társaság Kormányzója f. év jul. 29-én Baselben tartott Hősök emlékünnepén kinevezte "Szent László Harcosa”-vá (lovagjává). Szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki ez alkalommal Bajtársunknak, aki néhány évi ittartózkodása alatt már eddig is 69 antibolsevista előadást tartott, ezzel is igazolva lelkes, töretlen magyarságát. — o — BODOR MISKA Irta: dr. Szabolcs József Ott született Tiszafüred és Keszi között a nagykanyarban a kompjárat mellett, egy Tisza füzesei közölti halászkunyhóban, A jövendőmondó cigányasszony 5 tojásért mindjárt megjósolta, hogy nagy ember lesz belőle. Hát testileg az is lett hamarosan. Hosszúlábú, nagykezü, feketefejü, ki már az iskolában úgy kimagaslott a többi zömök tiszai kölyök közül, mint a juhász a birkanyájból. Később pedig vizenjáró halászember lett ő is, mint az apja. A hosszú, laposfenekü halászcsónakokon járta a kiöntéseket és rakta le a kelepcéket a csukák nádcfal rakott járataiba. Húzta a hálót a Tiszán és aggatta a csalétkeket a horgokra a nagyszájú harcsáknak. Esténkint, mikor a nap vérpiros golyója elérte a látóhatáron terpeszkedő ködöket, kiült a kunyhó elé és foldozgatva a hálót, kieresztette hangját, mint madarak a csalit fái hegyén. Itt találkoztam vele először a kunyhó előtti tűzhely mellett. Fácánra voltunk vadászni a főszolgabiróval, s mikor ránkszállt a sötétség, letértünk a folyó melletti halászkunyhójához. A tűzhelyen pislogott a parázs és egy 13 T
