Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-08-01 / 8. szám
Mmdcn emberre szükség van, bogy a test be lehessen tömni, s az orosz előnyomulását meg lehessen állítani. A Palugvay kastély egyik termében 35 tábori csendőröm várakozik . . . Idegfeszitő percek, mert hollétemről már órák óta semmi hir . . . Majd egy német főhadnagy lép be hozzájuk a félhomályos lovagterembe, mire mozgolódás támad. Engem vártak, de tévedtek ... A német tiszt tolmács utján közli velük, hogy minden emberre a legsürgősebben szükség van, hogy a szovjetorosz áradatot megállíthassák. Mind fiatal csendőr és őrmester, csupán 2 törzsőrmester van közöttük. Izzó hazaszeretettől vannak fütve mind, s ha már anyaörseiket el kellett hagyniok, ott teljesítik szolgálatukat, ahová a sors éppen vetette őket. A feltett kérdés rövid: Akarnak-e az első vonalban harcolni? Szinte egy emberként szökkennek talpra, s egy hangként tör ki torkukból az igen. Majd egy kis szünet után nyugodt, megfontolt hangon teszi hozzá Mackó törzsőrmester: Igen, de csak százados urunk parancsnoksága alatt. A német tiszt kurtán válaszol: Ő már nincs itt.. . Lehet, hogy fogságban van, de lehet, hogy már nem is él. .. Egy kis néma csend, összevillannak a szemek, majd ismét Mackó törzsőrmester szólal meg: Átveszem a parancsnokságot. Szerelvényt fel! Utánam! Nyomjelző lövedékek festik az éjjeli eget csikóssá, s fegyverrel, lőszerrel megrakodva haladnak a sötét éjszakában derék csendőreim . . . Védőárok nincs, honvédekkel, németekkel vegyesen fekszenek bele a tavaszi, sáros szántásokba, a zsombékos patak völgyébe, s kezdődik a szakadatlan tűzharc. Felváltás nincs, élelem, pihenés szintén ismeretlen fogalom. Csak lőszer és erős magyar küzdeni akarás van. Az orosz úgy fegyverben, mint emberanyagban túlerőben van, de a mieink igy is körömszakadtig tartják azt a vonalat, ahol este megvetették lábukat. Soraik ritkulnak, — most Szamosi őrmester bukik előre véres fejjel karabélyára, mely oly sokszor kisérte el őt járőrszolgálataiban a máramarosi hegyek között. A pokoli zene nem hagy alább, s közben erősen világosodik. így a kisebb tűzszüneteket kihasználva, kényszerűségből nyulvacoknyi gödröket ásnak a küzdők, hogy valami védelmet találjanak az ellenség golyózáporában. A nap vörös korongja lassan megjelenik az Alacsony Tátra bércein, s egy kicsit lecsendesedik az ellenség harci mérge is. Az is fáradt már, mert beözönlésüket sikerült megállítani, s igy az ő soraikban is nagy a veszteség . . . B. Varga csendőr áttekint a bokor túlsó oldalára, hogy miért van oly nagy csendben a társa . .. Némán, véres halántékkal fekszik ott Zempléni őrmester, de fegyverét még most is görcsösen markolja . . . Szólítja B. Varga, de feleletet nem kap , . . Átkúszik hozzá, s szomorúan látja, hogy Zempléni is halott. Még talán éjfél tájban kaphatta a halálos lövést. Iratait magához veszi, s pár lapátnyi földet dob rá, de nincs is ideje gondolkodni a történteken, mert a harc újra fellángol. 9
