Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
pattanni a rügyeket a Dévény felöl fujdogáló enyhe szellő, s a Duna is lágyabban és csöndesebben hömpölyög medrében ilyenkor, mikor már levitte az Alföldre, vagy még azon is túlra az osztrák hegyek jeges levét. Az öreg házak is kihúzzák egy kicsit magukat ilyenkor ... A nagy sétában és városélvezetben nemcsak alaposan kifáradtam, hanem kegyetlenül meg is éheztem. Betértem tehát a Carlton szálló éttermébe. Nem bánom, kerül, amibe kerül — gondoltam magamban — de ma nagykanállal ebédelek. Előzékeny, jókinézésü fiatal pincér vette fel a rendelést. — Igenis kérem! Húsleves, vaddisznó-szelet áfonyával, krumplifánk, félliter vörösbor, fekete ... Nem kellett sokáig várnom. Fehér szalvétával a karján már hozta is a párolgó, jóillatu levest. Nagy gonddal, félig lehajolva öntötte bele a tányéromba, de nem egyenesedett fel mindjárt. Úgy maradt kissé lehajolva és a fülembe súgva szinte alig hallhatóan kérdezte: — Engedelmet kérek a zavarásért, de ugy-e csendőrtisztnek tetszik lenni? ... — Igen, az vagyok — néztem rá kissé meglepetten — Galántán teljesítek szolgálatot. De miért kérdi? .. . — Az Isten áldja meg hadnagy ur — szólt és mintha fényesedni kezdett volna a szeme — akkor fogadja el tőlem és legyen az én vendégem ma .. . Tetszik tudni — folytatta gyorsan, mintha attól félt volna, hogy megtagadom kérését — az én apám is csendőr volt és mindig oly sokat mesélt nekünk, kik már itt nőttünk fel Szlovákiában, a magyar csendőrökről, hogy most muszáj, hogy a vendégem legyén . .. Tessék megérteni, hogy muszáj — nézett rám őszinte szeretettel — mindenki csak ezt kérné az én helyemben, hiszen mi mind, mind visszavárjuk a magyar csendőröket ... Gyönyörű érzés csendőrnek lenni... 1945. augusztus Miként apám 15 évvel ezelőtt a Böszörményi utón, úgy emelek lelkemben kalapot ma én is azok előtt a csendőrbajtársaim előtt, akik — híven, becsülettel, vitézül — életüket adták a Hazáért. De az Ő nevük ma még nem kerül emlékműre, mert ma: Nehéz dolog csendőrnek lenni... 1946. január A csepeli internálótáborban vezekeljük bűneinket... Bűnünk?.. . Az, hogy csendőrök voltunk!... Óvtuk az embereket a gazemberektől, az egészségeseket a betegektől, a jót a bűntől, az életet a leselkedő haláltól és ma itt vagyunk egy inter-11
