Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
1938. december Latin tanárunk ma a római régiségtanból tartott előadást. Szinte tűzbe jön, ha ezekről a régi dolgokról beszélhet, s mi különösen örülünk ennek, mert ezalatt legalább nem kínoz semmiféle ablativusokkal, coniugatiokkal, vagy gerundiumokkal . . . Persze ilyenkor sok mindenfélét kérdezünk tőle mi is, s igy ma is már rég eltért a tárgytól. Ma a római légiókról beszélt, melyek a legjobb és legmegbízhatóbb csapatai voltak a hatalmas birodalomnak és amelyekben nem volt más, csak tiszt és legfeljebb altiszt. . Aztán hirtelen hozzánk fordult. — No mit gondoltok, van-e ilyen, vagy ehhez hasonló alakulat Magyarországon? Ilyen megbízható, tekintélyes, erős és megbecsülésnek örvendő, mint a római légiók voltak? . . . Néma csend volt rá a válasz. — Van fiaim — mondta büszke, komoly önérzettel — a magyar csendőrség az. S ne felejtsétek el soha, hogy a mi csendőrségünk a római tiszti légiók minden erényét magáénak mondhatja. De szép dolog lenne csendőrnek lenni... 1943. augusztus Ma avattak fel csendőrhadnagynak. Ma tettem le az esküt:.......Isten engem úgy segéljen!” ... — Hurrá!!... Mától kezdve engem is kötelez a jelszó: Híven, Becsülettel, Vitézül. A világ legszebb dolga csendőrtisztnek lenni... 1944. március Galántán teljesítek szolgálatot. Az első hónapokban minden időmet a kiképzés foglalta le, igy eddig nem sok időm jutott a polgári lakossággal megismerkedni. Most, mikor közelebbi érintkezésbe jutottam velük, meglepődve látom, hogy mindenki úgy ismer a városkában és úgy kezel, mintha Isten tudja, milyen régen tartoznék hozzájuk. Egyszer aztán egy idősebb gazdának — kivel összetalálkoztam — feltettem a kérdést: — Mondja csak Bánki bácsi, honnan ismer maga engem, hiszen eddig még nem is találkoztunk?... — Honnan? — mosolyodott el az öreg — Soh’se felejtse el hadnagy ur, hogy a jó gazdának még az utolsó kis jószágáról is tudnia kell mindent, hát akkor hogyne kellene tudni a csendőreiről? A galántaiak pedig mind jó gazdák hadnagy ur és a csöndérek — hát igen — azok a mi fiaink. Ugy-e, szép dolog csendőrnek lenni? ... 1944. május Ma Pozsonyban jártam újra. Vágyom néha a nagyváros után és Pozsony tavasszal különösen szép. Szinte látni, miként segíti burkaiból ki-10
