Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
Halottaink. Elkésve kaptuk a szomorú hirt, hogy a m. év decemberében Trentonban meghalt GYÁRFÁS Sándor szds. bajtársunk. Kiválóan képzett, lelkes csendőrtiszt, volt, ki utolsó beosztásában Ungváron teljesített szolgálatot. Az emigrációban felesége és 3 fia, otthon édesanyja és nővére gyászolja velünk együtt, akik ismertük, szerettük, s akiknek feledhetetlen jó Bajtársunk volt. Rövid újsághír számol be arról, hogy otthon, internálási helyén Rakamazon hosszú szenvedés után meghalt v. dr. DAMASY Farkas vörgy. bajtársunk. Az 1. világháború többszörös kitüntetettje 1921-ben jött át a honvédségtől a testületünkhöz, ahol kimagasló szorgalmával olyan elismert szakképzettséget szerzett, ami különböző felelősségteljes beosztások ellátására, — igy egy időben a nyom. osztáiyparancsnokságra — tette őt érdemessé. Szolgálata utolsó idejét a cső. Felügyelőségnél töltötte. Úgy külső megjelenésében, mint gondolkodásában és magatartásában imponáló katona, kitűnő bajtárs és szeretett elöljáró volt. Ez év febr. 26-án meghalt BARNA Márton főtörm. bajtársunk a heidelbergi kórházban. Tüdőrák végzett vele. Családja a Felvidéken él. Missauban temették el, ahol az őralakulat magyarságán kívül lettek, litvánok és szerbek is resztvettek a temetésén. Legyen békességes az örök pihenésük. EGY CSENDÜRTISZT NAPLÓJÁBÓL 1930. szeptember Apám minden estefelé magával szokott vinni napi sétájára. Ma — kivételesen — a Böszörményi utón igyekeztünk felfelé, ami bizony kissé meredek. Apámnak meg se kottyant, de én egy kicsit elmaradtam tőle, nem győzve rövid lábaimmal az ő hosszú lépteit. Amint igy mögötte mentem, egyszerre csak láttam, hogy nagyot köszön a semminek... Mert senki sem jött velünk szembe, s ő mégis úgy emelte meg kalapját, mint amikor köszönni szokott. Ahogy utolértem, meg is kérdeztem tőle: — Kinek köszönt édesapám?... Talán templom van ebben a nagy udvarban? — jutott eszembe hirtelen ez a lehetőség is. — Nem fiam, nincsen templom ... — Hát akkor kinek?.. . — A hősi halottaknak fiam! Ez a sok épület itt a csendőrlaktanya és az a szobor ott azoknak a csendőröknek az emlékére van állítva, akik hősi halált haltak a nagy háborúban, vagy békeidőben az ő szolgálatukban, miérettünk. Az ő tiszteletükre emeltem meg kalapomat az emlékmű előtt — mondotta apám halkan és szomorú, nagyon szomorú komolysággal. — Ne mulaszd el ezt ezután Te sem fiam, ha erre visz az utad ... Szép dolog lehet csendőrnek lenni... o
