Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-09-01 /4. szám
TESTÜLETÜNK TÖRTÉNETE (Folytatás) Testületünk hírnevének 2, okaként említett katonai szervezettséggel és jelleggel kapcsolatban 1881-1918 közötti ősi alapszervezetünket és azzal összefüggő egyéb adatokat az alábbiakban annál is inkább szükségesnek tartjuk részletesebben ismertetni, mert azok később csak elnevezésekben és egyéb külsőségekben változtak, egyébként azonban végig minden tekintetben alapvetően helytállóaknak, s igy maradandóknak bizonyultak. Idevágó általános politikai, földrajzi és katonai helyzetképként mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy a Kárpátok medencéjében fekvő és arra 1000 éven át mindig teljesen kiterjedő Hazánk abban az időben az Osztrák-Magyar Monarchia kötelékébe tartozott és Horvát-Szlavon országokkal társas viszonylatban élt, így közvetlen határai csak Szerbia és Románia felé voltak. Szerbia felé azonban az ellenőrzést jelentősen megkönnyítő Duna volt a határ, mig Románia felé a közel 600 Km-es hoszszuságban az Erdélyi Keleti-és Déli Kárpátok erőségekkel borított és havasokkal tarkított gerincén futott, melynek rejtett hegyi utjain folyó állat- és egyéb csempészet, valamint a jogtalan határátlépés megakadályozása már sokkal nehezebb volt. A Monarchia hatalmas hadereje 3 főrészre tagozódott: csász. és kir. (un. közös) hadseregre, hol a szolgálati idő 3, m.kir. honvédségre, hol a szolgálati idő csak 2 év volt és csász.kir. honvédségre (osztrák Landwehr), mely ismertetésünkben szerepet nem játszik. A csendőrség a Monarchia mindkét államában a haderőnek — bár belbiztonsági szolgálatra rendelt — kiegészítő része volt. Testületünkben a közbiztonsági szolgálatot (közb.szóig.) az említett időszakban kizárólag csak az őrsök látták el, melyek létszáma akkor még igen sok helyt csak 4-6 fő között mozgott. Nagymagyarországi viszonylatban az őrsök túlnyomó része gyalogos volt, az Alföld nagy területén szétszórt tanyavilágában azonban lovas, illetve — ha az örskörlet viszonyai ezt igy kívánták — vegyes őrsök teljesítettek szolgálatot. Az évnek csak egy bizonyos szakában működő, vagy valamely okból csak átmeneti időre létesített őrsöket különitmény-eknek (külmény) nevezték, melyek lényegileg teljesen azonosak voltak az őrsökkel, igy elnevezésük csak az ideiglenes működést, vagy a különleges feladatot juttatta kifejezésre. Ilyenek voltak Erdélyben a román határszélen a csempészet megakadályozására május elejétől október végéig működő “határszéli”-és a Balaton mentén, valamint Nagymagyarország ilyenekben gazdag gyógy-és üdülőhelyein a látogatottság tartama alatt működő “fürdő”külmények. Természetesen, ha az említett helyeken állandó őrsök működtek, akkor a szolgálat fokozott volta a szükséges időre azok megerősítésével nyert elintézést. 1
