Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-09-01 /4. szám
A szóig, teljesítés szempontjából jellegzetesek voltak az erdélyi határszéli havasok világába — néha 2000 m. magasságba — kitelepített állandó őrsök és nyári külmény-ek, melyek legtöbbször nemcsak a legközelebbi v. állomástól 1-2 napi, hanem még a legközelebbi lakott helytől is jó félnapi járóföldnyire voltak elhelyezve. így azok tagjai ott — ahová a szemlélő elöljárók is csak un. mokány hegyilovakon tudtak felmenni — még nyáron is valóságos remete életet éltek. Az állandó őrsök szolgálata pedig télviz idején — mikor a nagy hó és az időjárás egyébként is rendkívül zordsága miatt még a legközelebbi postahivatalba is csak időnkint, s csak szabályszerű járőrszolgálattal tudtak lemenni — jóformán teljesen szünetelt, igy a világtól teljesen elvágva csak önképzéssel foglalkoztak. Egyébként az őrsök és külmény-ek szóig, teljesítésének legfőbb megnyilvánulása és gerince mindenütt a megelőző jellegű, de hirülvett kisebb eseteknél is alkalmazott őrjárat (őrj.) portyázás volt, mely célból minden örskörlet a térkép alapján több — rendszerint 3-5 — őrj-ra volt beosztva, melyeknek összessége az örskörlet valamennyi lakott és lakatlan tereptárgyát — igy hegyvidékeken a magassági pontokat is — maradéktalanul felölelte. Az egyes őrj-ok portyázási idejét akkoriban még nem egy egységes kulcs, vagy táblázat alapján, hanem — márcsak az akkori egymástól merőben eltérő terepviszonyok miatt is — az öpk. által végzett próbaportyázások utján állapították meg, melyekben — miként máskor is — a menetütemre az volt a szabály, hogy a járőr (jőr) “mindent, mi körülötte történik, pontosan észlelhessen”. Ehhez pihenőkre illetékes időként a leportyázáshoz tényleg szükséges időnek a felét adták hozzá, mely igy a portyázási idő összességének 1/3-a volt. (így pl. egy 36 órás őrj-ban 24 óra volt a tényleges portyázási idő és 12 óra a pihenőkre illetékes idő.) Az egyes pihenők egyfolytában tartható legnagyobb tartama 6 óra volt, amit nagypihenőnek neveztek, s mivel akkoriban 75-80 órás-ok sem voltak ritkák, ily pihenőre egy szolg-ban többször is sor kerülhetett. Az ennél kisebb pihenőket — melyek az ezekre illetékes időből vagy töredékként mutatkoztak, vagy beiktatásuk igy volt megfelelőbb — 4 óránál nem nagyobb közép-és 2 óránál nem nagyobb kispihenők alakjában tartották meg a jőr-ök. A nagy-és középpihenőket csak az öpk. által előirt és csak oly lakott helyeken lehetett megtartani, ahol erre a célra egy 2 ággyal és tüzelővel is ellátott pihenőszoba volt berendezve, melyekben — a biztonsági szabályok betartásával — minden kényelem meg volt engedve. A kispihenőket a jőr. belátása szerint bárhol — akár a nyilt terepen is — megtarthatta. Jellegzetes szabálya volt azonban minden pihenőnek, hogy azoknak az egyik napról a másikra nem volt szabad átterjedniük, hanem azokat vagy éjfél előtt kellett befejezni, vagy éjfél után megkezdeni. A pihenők említett szabályai nemcsak őrj. portyázásnál, hanem bármely szolg-ban érvényesek voltak, s ha azokat a jőr-ök odakint bármely okból (sürgős teendők, pihenőszoba hiánya) megtartani nem tudták, akkor 2
