Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-03-01 /3. szám
én feledhetetlen csendőrkisérőmrnel. Ez az egyszerű ember, ki — mint mondta — nem az Eszterházy palotában, hanem egy kis falusi zsupfedeles házban született, nemcsak meglepő tudásról, intelligenciáról és olvasottságról tett tanúságot, hanem már akkor tisztán látta, hogy mit jelent a bolsevista veszély és a csehek, ukránok, oroszok világhódító tervei. Valahonnan a Kárpátalja hegyei ködlöttek akkor a tarpai égen át, s ott már Sztálin ötödik hadosztálya készült a nagy rohamra Magyarország ellen. — Na, Isten áldja tiszthelyettes uram! — mondottam kezet rázva vele a Tisza hídon. S azt hiszem akkor kötöttem én végleges szövetséget a m. kir. csendőrséggel. Egyébként nekem irhát, beszélhet a m. kir. csendőrség ellen a bolseviki propaganda és a megtévesztett fiatalság azt, amit akar. Mert én olyan népszavazást láttam a csendőrök mellett, amilyent még nem ért meg a világ egyetlen testületé sem. Haditudósítók lettünk, midőn 1938-ban a bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak a keskeny felvidéki határsávot. Akkor már mint a Függetlenség munkatársa vettem részt a bevonuláson. Vezekényben, Nagysurányban, Léván és a Garam-menti falvakban láttuk mindenütt, hogy könny-és virágeső fogadta a bevonuló m. kir. honvédség katonáit. Virágot szórtak a lányok. Zúgtak a harangok. Húzta a falusi banda és felszabadultan, boldogan ünnepelt a nép. De még mindig nem ez volt az igazi. A gyalogság, huszárság és tüzérség diszmenete már lezajlott egy-egy falu, vagy város főterén. És akkor a végén megrendült a föld. Mert a legvégén mindig a kakastollas század következett. Öreg tiszthelyettes és őrmester urak, próbacsendőrök kakastollasan vágták a diszlépést. S akkor elszakadt a tűzoltók kordon kötele!!! ... Éljen a magyar csendőr! — ölelték, sírták körül a daliás kakastollasokat a felszabadított országrész magyar parasztjai és proletárjai. Hiszen a hadsereg ‘‘csak” a magyar hatalom képviselője volt, de a m. kir. csendőr — és ezt jól tudta a nép — a polgári rend, a nyugalom, a biztonság és a nemzeti jogállam katonája. Mikor Nagysurányban kiléptünk a haditudósító század autóbuszából, a dübörgő csendőr-diszmenet láttán őrjöngve ugrált a faluszéli cigány: — Iljenek a sip magyar csendérek! Iljenek a sip magyar csendérek! Az öreg nagysurányi gazda csak úgy foghegyről odaszól neki: — Marha vagy cigány. Téged ez is úgy elnadrágol, akár a cseh zsandár. — Igen ám — mondta a cigány — de ezs már úgy fog verni, mint azs idesapám! Utoljára akkor láttam őket, mikor 1944. december 7-én megérkezett Budapestre Vöröss Lajos árulásának és a kiskőszegi frontáttörésnek hire. 10
