Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-03-01 /3. szám
lelkes tagjai az egyesületünknek, a Felszabadító Bizottságnak és a MHBK- nek. — Részleteket a következő számunkban hozunk. A testvéri, magyaros fogadtatásért, a felemelően kedves emlékű, hangulatos estéért ezúton is köszönetünket fejezzük ki buffalói Bajtársainknak, köztük F. M.-nak, mint aki a rendezés munkáját végezte. Március 15-én a M.F.B. —■ amelyiknek társegyesülete vagyunk —ifjúsági csoportja által rendezett, Clevelandban a legnagyobbszabásu hazafias ünnepségen vettünk részt, illetve abba kapcsolódtunk be. A csak nemrég alakult csoport, amelyik hivatva lesz az idősek munkáját átvenni, célkitűzéseit folytatni, minden dicséretet megérdemlő, minden számában lelkesítő, gazdag műsorral lepte meg a többszáz főnyi közönséget. Az évi r. közgyűlésünket ápr. 29-én tartottuk meg, amelyen az elnökünk részletesen beszámolt a m. évi tevékenységünkről, eredményekről, elismerésekről. Ennek keretében köszönetét mondott a tisztségviselőknek és az egyes bizottságoknak a kifejtett munkásságukért. Majd ismertette a további terveinket, köztünk a legfontosabbat, a segélyezés szükségességét, amit a köszönőlevelek igazolnak, s amelyik a m. évben már megközelítette az 1000 $-t. Utána az egyes bizottságok számoltak be a hatáskörükben végzett munkáról, majd megejtettük az alapszabályok szerint az uj választásokat. A fogadalomtétel után letárgyaltuk a beérkezett alapszabály-helyesbítő és egyéb javaslatokat. Elhatároztuk, hogy a Hősök Napján a MHBK. által rendezendő ünnepségen veszünk részt. A közgyűlés 3 és fél órai eredményes tárgyalás után ért véget. A májusi “Pöttyös Bál”-ról a következő számunkban adunk leírást. ★ RIPORTER VOLTAM A M. KIR CSENDÖRSÉGNÉL. Irta: Marschalkó Lajos. Az ember visszanéz valahova messze Debrecenbe, a nagyerdői akácok, vagy a Simonffy utcán viruló kannák közé, aztán eszébe jut az ifjonti újságíró mult. S ha megszokta, hogy ne legyen hiú, vagy büszke semmire, akkor mégis csak azt mondja: büszke vagyok arra, hogy csendőrségi riporter lehettem egy vidéki városban. Persze ez nem volt olyan egyszerű, mert mikor még az irodalmi csokornyakkendőt hordtuk és nem az emigráns sorsot, akkor a 2 szakma szigorúan egybe tartozott. Debrecen sz. kir. városban előbb rendőrségi riporternek kellett lenni, hogy úgy mellesleg megkereshessük a csendőr nyomozóalosztályt is. Az ifjú riporter a‘‘ Hajduföldtől”, vagy valahonnan átlépte a “csendőrségi palotádnak csúfolt egyszerű, világos és szanatóriumi tisztaságú uj épület küszöbét, s akkor tanult meg valamit, amit az idők végtelenjéig 7
