Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-03-01 /3. szám

csak egy pillanatra tudnak emlékezni az elmúlt szép Csendőrnapokra? . . . Vagy emlékezzek egy még szomorúbb képre ... az emberi roncsok hoszszú . . . sorára, honvédek, csendőrök vegyesen, kiket kopott, rongyolódott egyenruha takar ... éveken keresztül hajszolva a lélekölő, testet pusztító, embertelen munkára, valahol Szovjet-Oroszországban, vagy a szibériai zord, havas, jeges tájakon? ... Vagy arról beszéljek, amikor a nyirkosságtól csepegő, levegőtlen, sötét pincezárkában, összebilincselt kezekkel, lábakkal a földön ülve, a régi diszmenetek büszke dobbanásait ÁVH-s kopók gumibotjának tompa ütései hozták emlékezetünkbe? .. . S most itt a szabad világban, a szürke hétköznapok munkájából kikapcsolódva . . . emlékezve ünnepelünk! .. . Tudom, minden bajtárs tele volt örömmel és büszkeséggel, mikor először tette fejére a kakastollal díszített csendőrkalapot, mely tekintélyt parancsolt a kívülállók felé, de a lelkűkben egy életre szóló komoly fogadalmat jelentett! ... Most mi itt szabadon ünnepelve, — mert a gondolat előtt nincs akadály, — szádunk annak szárnyán haza, s azt csak a sok könnyel és vérrel öntözött drága Hazánk határán, a Kárpátok koszorúján pihentetjük meg ... A harctereken, fogolytáborokban, a bitófákon és kinzókamrákban meghalt hős Bajtársaink szelleme visszajár közénk és kérdi tőlünk: mit tettél ott Nyugaton a Hazád érdekében? Mivel segítetted letörülni az özvegyek és árvák könnyeit? ... A kézen, lábon bilincsben szenvedő rab-bajtársaink fájdalomtól elaiéltan mondogatják, hogy nem kell a reményt feladni, hiszen vannak bajtársaink szabad országokban, akik ki fogják nyitni dohos zárkánk vasajtaját! .. . Szálljon tehát magába mindenki ... mi jót, nemeset tett eddig, hogyan nevelte gyermekeit, s felkészült-e a jövőre?.. . Mert mindenről egyszer számot kell adni... Ne maradjanak ezek a kérdések válasz nélkül a jólét, könnyű feledés, vagy elfásultság miatt! . ..”

Ezúton is köszönjük Bajtársunknak, hogy ilyen értékes beszéddel emelte az estünk ünnepélyességét.

Vacsora után a szereplők közkívánatra újabb számokkal kedveskedtek a közönségnek. — A bemondó szerepét agilis titkárunk látta el.

Buffalóban élő bajtársaink teremhiány miatt csak márc. 24-én tarthatták meg családtagjaikkal és barátaikkal együtt a változatos műsorral és vacsorával egybekötött Csendőrnapot. Baráti meghívásukra a kanadaiakat 2, a clevelandiakat 3 bajtárs képviselte, a MHBK. képviseletében pedig az ottani csoportvezető, Havas Vilmos vk. alez. bajtárs jelent meg, aki a műsor keretében felolvasta az USA. főcsoportvezető üzenetét és üdvözletét.

Az ünnepélyen az ott élő csendőrbajtársak legidősebbje, v. Haraszthy István alez. egy kitünően előadott és nagy felkészültségről tanúskodó átfogó beszédben ismertette a mai, túl sok reménnyel nem kecsegtető, de azért előbb-utóbb leszámolásra vezethető, tehát nem egészen kilátástalan világpolitikai helyzetet. Lebilincselően érdekes előadása nagy hatást tett a jelenlevőkre, kiket beszéde végén arra kért, hogy legyenek továbbra is

6