Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-03-01 /3. szám
ző és a szentesítéskor ellenjegyző Tisza Kálmán miniszterelnök mellett —■ az Ö rendkívüli szervezőképességet, páratlanul odaadó kötelességteljesitést és a legnagyobb puritánságot jelentő nevéhez fűződik. A későbbiekben az egész Erdélyt magába foglaló túl nagy kolozsvári kerület kettéosztásával 1908-ban a brassói VIII., majd az egész Duntántulra kiterjedő székesfehérvári kerület kettéosztásával 1918-ban a szombathelyi IX. kerület létesült. — Magát a Cső. Fel-séget “A magyar Szent-Korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelője” elnevezés alatt csak 1902-ben állították fel, melynek első felügyelője —- akkor már mint altbgy. — a testületet felállító Török Ferencz lett, ki azonban említett egyénisége folytán eme tisztsége mellett egyúttal továbbra is a H.M. csö-ségi osztályának is vezetője maradt, igy a Cső. Fel-ség személyileg csak a későbbi idők során lett — a H.M. és a B.M. mellett — testületünk 3-ik kp-i vezető szerve. Ily kitűnő szervezés, felépítés és hozzáértő vezetés mellett a már működő kerületeknél, majd az egész országban a közb. viszonyok rövid néhány év alatt az elérhető legjobbak lettek, alig 1 évtized leforgása után pedig testületünk kifejezetten világhirességre tett szert. — Külföldi országokból egyre-másra jöttek bizottságok a működés tanulmányozására, de testületünk hírneve továbbra is egyedülálló maradt. Mert bárha ezek a bizottságok testületünk szervezeti és szolgálati szabályait saját hazájukban való meghonosítás céljából szabadon tanulmányozhatták is, a hírnév legfőbb okát és titkát már nem tudták magukkal vinni és otthon leutánozni. Testületünk kitűnő hiréiek legfőbb oka és titka ugyanis maga a magyar csendőr volt... Az a magyar csendőr, akinek katonai és emberi erényekben egyaránt gazdag fajtáját csak a Hadak Utján fekvő Kárpátok koszoruzta 1000 éves ősi magyar Föld tudta kitermelni és erre a szolgálatra leutánozhatatlanul alkalmassá tenni. Ércbeöntött legendás alakja, méltóságteljes komoly megjelenése és viselkedése már külsőleg is lenyűgözően juttatta kifejezésre, hogy Ő — mint Szut-unk mondta — az államhatalom képviselője és a törvény őre ... Eljárása olyan volt, mint maga a törvény, szigorú, de igazságos, ki üldözte a rosszat, de értékelte a jót, mint ahogy őt is szerette és becsülte mindenki, aki a törvényt tisztelte, s az előirt erkölcsi rendet maga is kívánta . . . Harcban rámenős, bátor katona, szolgálatban kötelességtudó talpig férfi, bajban a lakosság oltalmazója, elesettek gondozója, kinek egyszerű katonazubbonya alatt ott dobogott az, mi az embert az emberi névre méltóvá teszi, — a Szív . .. Külön csendőr erények fejlődtek ki, melyek más emberben is meglehettek ugyan, de nem állt módjukban azokat gyakorolni is, mig a csendőrnek ezek tulajdonai kellett legyenek. Ilyenek voltak a pártatlanság és igazságszeretet, az önzetlenség és megvesztegethetetlenség, a bajtársiasság és hivatás-szeretet... Magánélete szolgálati feladataival párhuzamos, mert aki másoktól törvénytiszteletet és erkölcsösséget kíván, annak elsősorban magának kell példát mutatnia. Élettársát és szórakozásait is meg kellett tehát válogatnia, 3
