Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-03-01 /3. szám
s aki mindezen kivánalmaknak nem tudott megfelelni, az nem lehetett, illetve nem maradhatott a testület tagja .. . Kifejezett erkölcsi testület voltunk tehát, mely e tekintetben — különösen faluhelyen — közvetlenül a papság után következett. Az áldott magyar föld és az azzal összenőtt földműves szülőktől származó, s ott született magyar csendőr volt tehát testületünk világhirességének legfőbb titka ... Vannak dolgok — rendszerint művészeti dolgok — melyekre születni kell, s mivel az ily születési adottságokat sohasem lehet más emberekre és más országokba átplántálni, testületünk híressége is mindvégig egyedülálló maradt. A hírnév második oka a testület katonai szervezettsége és jellege volt, melyeknek a Ktbtk-ben és a fegyelmi szabályokban megnyilvánuló ereje — úgy a kötelességteljesités feletti őrködés, mint a személyi védelem tekintetében — egyaránt kitünően simult úgy a testület széttagoltságához —- mely végeredményben 2 fős járőrökben nyilvánult meg — mint ahhoz, hogy ezeknek a járőröknek elhagyatott, sőt sokszor lakatlan tereprészeken kellett portyázniok, hol a bűnözők támadásainak fokozottabban voltak kitéve, de amelyek ellen a katonai törvények őket egyrészt fegyverhasználatra jogosították, másrészt támadóik szigorúbb megbüntetése által fokozottabban védték. A híresség harmadik oka a szervezésnek abban a roppant szerencsés voltában rejlett — amit a kiterjesztést elrendelő törvény is kifejezésre juttatott — hogy testületünk működési területéből a faluk és tanyák lélektani, erkölcsi és bűnözési viszonyaitól oly annyira elütő — s igy az azok világából származó csendőr számára is teljesen idegen — a népi jelleg szempontjából sokszor már kevert, műveltségi szempontból pedig feltétlen vegyes lakosságú városok kül-és belterülete teljesen ki volt zárva. S ha kivételesen előfordult is az, hogy egyes kisebb városokban testületünk látta el a közb. szolg-ot (igy Késmárk, Lőcse, Igló, Rozsnyó, stb.), az csak az illető város kifejezett óhajára és költségére történhetett. Testületünk sohasem tudott volna a hírnévnek oly magas fokára emelkedni, ha — katonai szervezettségéről és jellegéről természetesen lemondva — a nagyobb városok forgatagában és bünfészkeiben is el kellett volna lássa a közbiztonsági szolgálatot. Végül testületünk hírességének negyedik okaként a megelőző szolgálatot kell említenünk, mely —■ hasonlóan a jó doktorhoz, ki igazi hivatását nem a megtörtént betegségek gyógyításában, hanem azok megelőzésében látja — abban nyilvánult, hogy napszaktól és időjárástól függetlenül az őrsöknek még akkor is járőröket kellett kivezényelniök, ha azok semmiféle bűncselekményről, vagy balesetről sem értesültek, mely járőröknek egy meglazult hidkarfától és ki nem sepert kéménytől kezdve, egészen a szokásos bűnözők megfigyeléséig semmi sem kerülte el figyelmét. Meg nem történt esetekről nem lehet statisztikát vezetni, sohasem derülhetett tehát ki, hogy a szolgálat teljesítésnek ezzel a rendszerével 4
