Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1961 (1. szám)

1961-11-01 / 1. szám

elhelyezésével szemben fekvő szállásom utcai ablakát: “Tessék azonnal ti. gyűlésre jönni!” — hallatszott odakint a küldönc jólismert hangja. A szokatlan időből azonnal tudtam, hogy valami rendkívüli dolog történt. Sietve kapdostam magamra ruháim, s úgy látszik mások is igy tettek, mert néhány perc múlva valamennyien együtt voltunk a gyülésteremben, hol az oszt. vez. komor arccal közölte, hogy a rádión félórával azelőtt vett hir szerint a romának kiugrottak és átálltak az oroszokhoz.

A minden tekintetben értett elszörnyedés moraja zúgott végig a jelenlevőkön, amit aztán halálos csend követett... Ez azonban csak egy pillanatig tartott, mert rögtön megtörte azt egy idősebb töti. felcsattanó hangja:

— “Azonnal le a Déli-Kárpátokhoz, s ott megszállni az összes szorosokat! Kérek egy zlj-at és garantálom, hogy abban a zűrzavarban, ami most odaát lehet, ma estére birtokba veszem Brassót, s holnap ilyenkorra a Tömösi szorost!”

— “Ahogy én . . . urat ismerem” — felelte szomorú mosollyal az oszt. vez. — “ez biztosan sikerülni is fog. Kérdés azonban, hogy meddig tudja tartani? .. . S pillanatnyilag még parancsunk sincs erre, mintahogy egyébre se!”

Senki sem feküdt le azon a hajnalon, mikor érdeklődésünket — vétel és adás szempontjából egyaránt — csak a rádió és a telefon kötötte le. Feszült várakozással telt el a felvirradó nappal, s ugyanígy a következő nap is .. . Kint a városban is csak a legnagyobb nyugtalanság uralkodott, hol az emberek csoportokba verődve tárgyalták a megtörtént és várható eseményeket.. . Áldott jó házigazdám szomorúan idézgette 1916. aug. és 1918. nov. hasonló eseményeit azzal, hogy — életében immár harmadszor — könnyen most is ugyanaz következik . ..

Másnap — aug. 25-én — az esti eligazításnál az oszt. vez-től azt a feladatot kaptam, hogy másnap reggel szgk-val menjek ki Gyimesre, s ott a teljes összhangu együttműködés céljából vegyem fel az érintkezést az ottani német pk-kal, s egyúttal tájékozódjak az ottani védelmi készültségi helyzet felöl is. Jelezte, hogy az Ojtozi szorosba hasonló feladattal a pillanatnyilag még pár napi szbs-on levő Szelevényi szds-t szándékszik kiküldeni, kinek szbs-a azzal a nappal letelt, legkésőbb reggelre tehát itt kell lennie.

Aug. 26-án — a következő 6 hetet is jellemző nyárvégi napfényes napon — reggel 6h-kor elindultam tehát . . . Madéfalváig — honnan a Gyimes felé vezető ut a főútvonalról K. felé elágazik <— simán haladtunk, ahogy azonban rátértünk az említett útra, ott a Moldvából visszavonuló német tgk. oszlopoknak szinte szakadatlan sorával találkoztunk, melyek elől a keskeny utón mindannyiszor le kellett térnünk oldalt, a süppedős mezőre. Majd 3 órába tellett tehát, mig az alig 30 Km-es utat megtettük, s lelkileg is nagyon lehangoló volt ez a kép.

11