Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1961 (1. szám)

1961-11-01 / 1. szám

A Székelyföld akkoriban az 1940. aug. 30-iki 2. bécsi döntésnél meghúzott határok folytán egy, az Anyaországról DDK-i irányban lelógó zsákhoz hasonlított, s mivel annak ÉK-i felső csücskénél fekvő Borgói hágónál a Kárpátok gerincén futó 1000 éves határ Ny-i irányban kissé behorpad, a bécsi határnak ezzel éppen szemben fekvő un. ‘‘Gőring nyaka" pedig K. felé alkotott egy beszögelést, ennek a zsáknak még a keskeny nyaka sem hiányzott. A nyak szélessége 80, a zsák mélysége pedig 180 Km. volt. (A “Gőring nyak” elnevezés onnan eredt, hogy az ebben fekvő Sármás környéki földgáz kutatban Gőringnek állítólag személyi érdekeltsége is volt, a közvélemény tehát ennek tulajdonította, hogy ezt a területet a bécsi döntésnél az akkor még 100 %-ig németbarát politikát folytató Romániánál hagyták. Nem törődve azzal, hogy ezzel a Székelyföldnek azt az Anyaországgal összekötő egyetlen vasútvonalát is elvágták, mely a Bpest-Kvár-Brassói fővonalról Székelykocsárdnál elágazva, a Székelyföldön át vezet le szintén Brassóba. így a Székelyfölddel csak 2 évvel később a Beszterce-Szeretfalva-Déda között igen nehéz terepen megépített 40 Km. hosszú v. vonallal lehetett vasúti összeköttetést teremteni.)

A Szé. hvéd. feladatához képest egy teljesen különleges szervezetű és összetételű alakulat volt, mely lényegileg abban nyilvánult, hogy a Kárpátok műszakilag is megerősített szorosaiban, hágóin és egyéb fontos helyeken erődszd-ok voltak, mögöttük pedig megfelelő tüzérséggel megerősített határvadász és határőr zlj-ak, melyek fölött az ezredpság-nak megfelelő csoportpság-ok állottak. A Szé. hvéd. tehát ezek szerint ho. erejű és jellegű volt, s mint ilyen a kolozsvári hdt. pság-nak volt alárendelve. A Romániánál maradt Dél-Erdély fefér eső bécsi határ sem műszakilag, sem csapatokkal megerősítve nem volt.

Mivel julius 2. felében az előrenyomult orosz csapatok már az Erdélyi- Keleti-Kárpátok előterében fekvő Jassynál állottak, a Szé. hvéd. pság aug. 1-én békeállomáshelyéről Csíkszereda térségébe települt át oly módon, hogy maga a pk. az 1/a. és 1/b. oszt-al együtt a város közelében levő kis Zsögödfürdön, a legnagyobb létszámú 1/c. oszt. pedig bent a városban volt elhelyezve. Utóbbinak vezetője egy igen jól képzett, villámgyors felfogó-, elhatározó-és intézkedő képességű fiatal vk. tiszt volt, aki a későbbi harcok során — mikor meglepetésszerü helyzetekben maga az 1/c. oszt. is közvetlen érintkezésbe került az elg-gel — személyes bátorságának többször is kétségtelen tanujelét adta.

Csíkszeredán az első 3 hét minden különösebb esemény nélkül telt el, mely időt a szintén hatáskörömbe utalt őralakulati őrségek megszemlélésére fordítottam, igy egy vasúti hajtánnyal jóformán állandóan utón voltam. Aug. 20-án azonban — súllyal Jassynál — megindult az újabb nagy orosz előretörés.

Aug. 24-én hajnali fél 2h-kor erős zörgetés verte meg az 1/c. oszt.

10